30948. lajstromszámú szabadalom • Önszabályozó súrlódó görgőhajtás

nagyobbodik. A nyíl irányában a szíj. illetve az egész szíjtárcsa a tengely körül fut. Ha az ellenállás (megterhelés) nagyobbodik, akkor tehát az (5) gyűrű a (4) gyűrűhöz (pályához) képest a fönt leírt módon forog el, úgy hogy a (4) gyűrű összenyomatik és a görgőnyomás erősbödik, míg az egyensúlyhelyzet nem éretik el. Ha azonban az ellenállás csökken, akkor az (5) gyűrű a (4) gyűrűhöz képest előbbi helyzetébe tér vissza. Ezt egy rúgó által vagy a szerkezet némely kiviteleinél a (4) gyűrű önfesztiltsége által érjük el. Az 1. ábra értelmében a (4) pálya egy kivágással bír, mellbe egy, az (5) gyűrűből kiálló (9) bütyök nyúlik; utóbbi és a (4) gyűrű vége között egy (10) rúgó van elrendezve, mely a (4) és (5) gyűrűket egymáshoz képest oly irányban igyekszik elforgatni, melyben a spirál sugara kisebbedik. A szabályozás tehát teljesen önműködően megy végbe. A forgás határolására a spirál legrövidebb és leghosszabb sugara között az átmenet a (11) sarok alakjában van kiképezve, mely ütköző gyanánt szolgál. Az 1. ábrában továbbá egy rugalmas (12) gyűrű van föltüntetve, mely az egyik (1) görgőn van elrendezve. Szükség esetén csak ily gyűrűket is alkalmazhatunk. A 2. ábra szerint az (5) gyűrű karok segélyével az (5x) hajtótengelyen van megerősítve. A működés módja ez esetben is ugyanaz, minthogy a különbség csak abban áll, hogy az (5) gyűrű körül nem fut szíj, hanem az (5) gyűrű egy transzmissziótengellyel van összekötve. A (4) és (5) gyűrűk érintkező fölülete két spirálból is állhat, melyek egymás mögött vannak elrendezve és melyek mindegyike az érintkezőfölűlet felét képezi. Három vagy több spirált is alkalmazhatunk, valamint a spirálokat más megfelelő görbe vagy sík fölületekkel is helyettesíthetjük. A 4. és 5. ábrák egy másik kiviteli alak metszeteit mutatják, mely abban áll, hogy a (4) gyűrűnek egy (13) toldattal ellátott egyik végén egy (14) kettős csukló segélyével egy kis (15) emeltyű van megerősítve, melynek egyik vége a (4) gyűrű másik végén a megerősített (16) toldat külső oldalához fekszik, míg másik végére egy, az (5) gyűrű belső fölületén elrendezett (17) toldat hat, ha az (5) gyűrű a (4) gyűrűhöz képest a nyíl iranyában elforog. Az emeltyűnek e mellett bekövetkező forgásánál a (4) gyűrű összehuzatik. Hogy a két gyűrűvég egymáshoz képest a sugárirányban ne állíttassák ferdén és ennek folytán az egyik vég a görgőkre ne fejthessen ki nagyobb nyomást, mint a másik gyűrűvég. az említett két toldaton a (18) csavar van átvezetve. Ezen (18) csavar a külső (16) toldatba van becsavarva, ellenben a (13) toldatban csúsztatható, mi mellett ezeu csavar arra is szolgál, hogy a gyűrűt annyira tartsa összehúzva, hogy a (4) gyűrű és a görgők, illetve a görgők és a (6) tengely között mindig egy bizonyos nyomás hasson. A 6. és 7. ábrákban a 4. és 5. ábrákhoz hasonló szerkezet van föltüntetve, azon különbséggel, hogy a (15) emeltyű külső vége egy hosszú (19) emelőkart képez, mely fogantyúval van ellátva és így egy forgattyút képez. Az ily módon elrendezett hajtás czentrifugáknak kézzel való hajtására és más hasonló czélokra igen alkalmas. Ha a (4) gyűrűt az emelőkar vagy a forgattyú segélyével a nyíl irányában körülforgatjuk, akkor a gyűrű az ellenállásnak megfelelően jobban vagy kevésbbé feszül a görgők köré. Az elrendezés olyan is lehet, hogy a gyűrű egyik végével a (19) emelőkar van forgathatóan összekötve, mellyel a (4) gyűrű másik vége a (15) kampó által áll kapcsolatban, úgy hogy az emelőkar létesíti a (4) gyűrű összehúzását. A 8. ábrában föltüntetett további kiviteli alak abban áll, hogy a pályát képező (4) gyűrűnek toldatokkal ellátott két végét egy (20) kettős kampó veszi körül, mely legömbölyített külső oldalával egy megfelelő alakú mélyedésben foglal helyet; utóbbi a külső (5) gyűrű belső fölületében van elrendezve. A kampó alul (21) támaszponttal bír, mely körülforgást végezhet. Ezen forgás, mely akkor következik be, ha az (5) gyűrű a (4) gyűrűhöz képest elforog, a kampó két vége közötti belső, vízszintes távolság csökkenése