30943. lajstromszámú szabadalom • Elektromos üzemű vonatfödöző berendezés

míg a kisebb (G) kar a tiltó parancsot visszavonó szabad állásban van. Ez a jelzéskép semmiféle más képpel össze nem téveszthető, mert föltéve, hogy a vonatszemélyzet a segédkart meglátja, annak kisebb méreteiből azonnal fölismeri, hogy az csak segédkar. A harmadik állás a szabad állás, mely a szokásos jelzésképet mutatja, minthogy a két kar oly közel fekszik egymáshoz, hogy az csak egy karnak látszik. A jelző állító műve egy elreteszelő (A R) fogaskerékáttevésből és a motorból áll. A fogaskerékáttevés például a számú szabadalomból (bejelentés alapszáma E—621.) ismeretes át tevés lehet, mely akként van kiképezve, hogy az (A) hajtott fogaskereket négy különböző hetyzetben reteszelje el az (Mi, M", illetve Mm

) mótor által hajtott (R) hajtó fogaskerék. Az (A) fogaskerék csakis a rajzon a megrajzolt nyíl irányában foroghat, az (Al, A2, A3 és A4) pontokon pedig a hivatkozott szabadalom 4. ábráján látható elreteszelő fölületekkel van fölszerelve. Ezek a fölületek akként vannak elrendezve, hogy az (A) fogaskeréknek az 1. ábrán látható helyzetből 60°-kal kelljen elfordulnia, míg az (A2) elreteszelő fölület jön az (R) kerékkel érintkezésbe (2. ábra) és újabb 60°-kal, míg az (A3) fölület érintkezik az (R) kerékkel (3. ábra), minek megtörténte után az (A4) fölület csakis 180°-os elfordulás, az (Al) fölület pedig csakis újabb 60°-os elfordulás után jöhet az (R) kerékkel kapcsolatba (1. ábra). Az (Al, A2, A3 és A4) fölületek jelzőbetűi mutatójának megfelelően a föntebb jelzett négy állást az (1, 2, 3 és 4) állásnak fogjuk nevezni. Az állítószerkezet részét képezi továbbá két az (A) fogaskerékkel konczentrikusan ágyazott (g és h) állítóemelő, melyek a (g2 hl) csapok és a (g4, h2) rudak útján vannak a (G), illetve (H) jelzőkarokkal a számú szabadalomból (bejelentés alapszáma E—623) ismert kapcsolószerkezet közvetítésével összekötve. Ezt a kapcsolószerkezetet a (k, kl, k4 és k5) kilincsek, egy mechanikus (hl, kl, A8) kötés (2. ábrája) és két I átkapcsoló képezi, melyek (kl, k2, k3) kapcsolóemelői az (A) fogaskerék forgásában kényszermozgásszerűen vesznek részt vagyis vagy közvetlenül vannak ezen megerősítve, vagy alkalmas módon ezzel összekötve, azonban egymástól és a fogaskeréktől szigetelve vannak és az (r, s, t, u), illetve (v, w, x, y, z, hx

) kontaktusdarabok fölött mozognak. Része a kötésnek ezenkívül a (C, D, f5, E) relais és (a b) elektromágnes, továbbá az (A) fogaskerék mellett az (oó) csap körül forgatható (p) megfogó kilincs, melynek (p3) karját az (Í4) rúgó egy fix (N4) ütközőre szorítja, míg (p) karja a (g) emelőkar pályájába nyúlik. Az (A) fogaskeréken kiképezett (és a rajzon pontozva ábrázolt) (A5) vezetőhoronyba a (C) emelőkaron ágyazott (Cl) görgő fogódzik. Az (A) fogaskeréken ezenkívül egy körívalakú (A8) fölület van kiképezve, mely fölváltva az (02) csap körül forgatható (B) emelővel és a (K) kapcsoló kilinccsel kapcsolódik. Ez a (K) kilincs a (h) emelőn megerősített (hl) csap körül forgatható és fölváltva a fix (NI) ütközőbe vagy a (g) karon megerősített (gl) szegmentumba fogódzik. A (Q) kiváltó emelő az (01) tengelyen szabadon forgatható és egy az emelőt a fogaskerékkel összekötő (fl) rúgó hatása alatt arra törekszik, hogy az (n) kilincset kiváltsa, mikor ennek (u2) karjába ütközik. Ha már most a jelzőt az (1) állásból (1. ábra) a (2) állásba (2. ábra) állítjuk át, először az (a) elektromágnest kell gerjeszteni, minek megfelelően az (E) fegyverzet balfelé fordul el és az (f5) rúgó hatása alatt álló (D) relais emelő (Do) ütközőjének jobb felé való elmozdulását megengedi. A (D) emelőn megerősített (D2) áramzáró most már a (3) állásába jut (2. ábra) és az (e) kontaktusdarabra fekszik. Tegyük már most föl, hogy az (122) vezeték a (vl) áramforrással van kapcsolatban, mely esetben a (k2) átkapcsoló emelőnek a 2. ábrán ugyanabban a helyzetben kellene lennie, mint az 1. ábrán. Már most az (M1

) motorba az (122) vezetéken át jut áram, vagyis az áramkör a következő: (122 e s kl M1

VI, föld), a mótor