30942. lajstromszámú szabadalom • Nyomóközeggel működő fék vasúti járművek számára

8 — zetbe forgatjuk, a mi a már föntebb leírt eredményeket vonja maga után. A gép fékjének meghúzását, mialatt a kocsik fékjei önműködően meghúzatnak, még a (24) csap segélyével is megakadályozhatjuk, mely a fékhengerhez vezető (20) nyílást szabályozza. Ha ezen csapot élpárjuk, a gépész az önműködő fékszelepnek a szokott módon való működtetése által az egész vonat fékjét meghúzhatja s a (10) dugattyú, mint előbb is, fölemelkedik, hogy a (18) nyíláson keresztül a (20) nyíláshoz nyomóközeg juthasson, mely azonban nem mehet tovább a (24) csapnál. Föltettük, hogy e közben a (71) szelep a normális helyzetben áll. Ha a gépész a gép fékjét meg akarja húzni s a kocsik fékjeit újratöltés czéljából meg akarja oldani, a fékszelep (62) fogantyúját a megoldási helyzetbe hozza, a (24) csapot megnyitja és a (73) fogantyút a meghúzási helyzetbe forgatja. A 10—14. ábrákon az ismertetett szerkezetnek egy egyszerűsített kiviteli alakja látható, melynek segélyével a meghúzás és megoldás váltakozását úgy lehet foganatosítani, hogy a fékek először a kocsikon húzatnak meg, a nélkül, hogy a gépen is meghúzatnának. A 10. ábra szerint a (19) nyílás, valamint a (12) főszelep a szerkezetből teljesen el van hagyva. A szelepfészekből kiinduló (78) csatorna (12. és 14. ábra) most a (19) nyílás helyett a (18) nyílással közlekedik, míg a (79) csatorna a szelepfészekből a fékhengerhez vezető (20) nyíláshoz halad, azonban a (18) nyílással nem áll összeköttetésben. A (10) dugattyú most egyetlen egy (13) tolószelepet működtet, mely a nyomóközegnek a tartányból a hengerbe való fokozatos bebocsátását szabályozza. A (13) jelzés azért tartatott meg, inert ezen szelep ugyanazt végzi, mint az 1. ábrabeli (13) szelep. A (13) szelep mozgása úgy van berendezve, hogy szolgálati helyzetében a (18) nyílásnak csak egy részét hagyja födetlenül, míg fölemelkedése alkalmával a (18) nyílást teljesen szabaddá teszi. A 11. és 12, ábrán a (71) szelep és a hozzátartozó szelepfészek módosítása látható fölülnézetben. A (71) szelep egy átmenő (75) nyílással és alsó lapján két (76 81) mélyedéssel vagy üreggel bír, melyek a 11. ábrán pontozott vonalakkal vannak föltüntetve. A szelepfészek (12. ábra) egy központi (77) kibocsátó csatornával bír, mely először lefelé, azután kifelé balra halad, mint a pontozott vonalak mutatják. A két (78) és (79) csatorna lefelé halad s az egyik a (18), a másik a (20) nyílással áll összeköttetésben. A (80) először szintén lefelé halad, azután a (77) kifúvó csatorna alatt a (79) csatornába torkol. A (71) szelep fölülről helyeztetik közvetlenül fészkére s fogantyúja a normális helyzetben áll, midőn a (81) üreg a (79) és (77) csatornát köti össze, tehát a fékhenger a szabad levegővel közlekedik. Ha a nyomást a fővezetékben a fékek meghúzása czéljából csökkentjük, a (10) dugattyú fölemelkedik s a (13) szelep a (18) nyílást szabaddá teszi,, úgy hogy a (78) csatornán keresztül nyomóközeg áramolhat a szelep (76) üregébe. Mivel azonban a (76) üreg egy csatornával sem áll összeköttetésben, a nyomóközeg nem mehet tovább. Ezsn művelet következtében a fékek a kocsikon meghúzatnak, a nélkül, hogy a gépen is meghúzatnának. Ha a szerkezetet olyan állapotba akarjuk hozni, hogy a fékek úgy a kocsikon, mint a gépen is önműködően meghúzassanak, a (73) fogantyút azon helyzetbe forgatjuk, melyben a (76) üreg a (78) és (79) csatornákat összeköttetésbe hozza egymással, úgy hogy a fékszelep fogantyújának működtetése alkalmával a (18) nyíláson beáramló közeg a (78 76 79 20) úton a hengerbe áramlik és a fékeket meghúzza. Ha a fékeket a gépen meg kellene húzni, a kocsikon pedig megoldani és újratölteni, a gépész a fékszelep (62) fogantyúját a szokott módon a megoldási helyzetbe hozza s a (73) fogantyút a meghúzási helyzetbeforgatja, a mikor is a (75) nyílás a (80) csatorna nyílása fölé kerül s a nyomóközeg a (75 80 79) úton a hengerbe áramolhat. Ha a (73) fogantyú a födő vagy záró helyzet-