30840. lajstromszámú szabadalom • Vontatható mótoros kapálógép
ban csoportosított, átfúrt (18) toldatok vannak elrendezve, melyekbe a (19) kapák vannak nyelükkel csuklósan leszerelve. Midőn a (14) dob a gépnek a (wl) nyíl irányában haladó mozgása közben ezzel együtt haladva egyszersmind forog, a (19) kapák egymásután legmagasabb helyzetükben emeltetnek, labilis egyensúlyba jutnak és ezután élükkel a megmunkálandó talajra esnek vissza. A kapák az ezen mozgásuk közben nyert eleven erő folytán a talajba vágódnak és ennek egy részét föllazítják. A dob további forgásánál a kapák a meglazított földet, épúgy mint a kézzel végzett munkánál a talajmélyítésből annak fölszínére viszik és ekközben a kiásott földréteget bizonyos mértékben megforgatják. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy a gépnek haladó mozgása a dob forgási sebességével a kellő viszonyban legyen, hogy minden egyes kapa újabb és újabb megmunkálatlan pontban jusson a talajra. A kapák egymás mellett lévő csoportjainak száma tetszőleges lehet. A dobnak magasabb vagy mélyebb beállítása által a kapálási mélységet szabályozhatjuk. Minthogy a kapák csuklósan vannak a dobhoz erősítve, azok kőbe vagy más akadályba való ütközésnél kitérnek és ennélfogva el nem törnek. A 3. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a kapanyelek különböző hosszúsáságúak és pedig akként, hogy egy-egy hosszabb nyelű (19b) kapa után egy-egy rövidebb nyelű (19a) kapa következik. Ennek következtében a kapák külömböző távolságra nyúlnak előre úgy, hogy a kevésbé előrenyúló kapa az előző, jobban előrenyúló kapa által fölásott rétegbe vágódik és egy kapahosszal mélyebbre ás; ezáltal a kevésbé előrenjuló kapa a kiásott földet a jobban előrenyúló kapa által kiásott földrétegre húzza és így a kiásott földrétegeknek megforgatása igen hatásosan történik. A 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alak szerint a kapanyelek a mozgási síkban ruganyosak, minek következtében a kapa a földréteg levágása után helyzetét változtatja és ezáltal a levágott földréteget megforgatja; a ruganyos kapanyelek alkalmazásánál a kapának akadályok előtt való kitérése is tökéletesebben történik. Az 5. ábra szerint a kapák az imént említett czélból csuklósan vannak a kapanyéllel összekötve. A 6. ábra ugyanily elrendezést láttat, csakhogy itt a csuklóknál (21) ütközők vannak elrendezve, melyek megakadályozzák, hogy a kapa a dob forgási irányában azon helyzetben túl kitérjen, melynél a kapanyél a csuklós részszel egy vonalba esik. A 7. ábra szerint a kapanyeleken a kapákon kívül még a (22) lazító szerszámok vannak megerősítve. A 8. ábra szerint a gépállváuyon a (23) ütköző van elrendezve, mely a forgásuk közben hozzája ütődő kapanyeleket a hatásos helyzetbe löki. A 9. ábra szerint mindegyik kapanyél számára egy beállítható (24) támrúd van elrendezve, melyhez a kapanyél a fölső helyzetbe való mozgásnál hozzátámaszkodik. A 10. ábra szerint a kapanyél két össze-, í 11. széttolható (25, 26) rúdból áll, oly czélból. hogy a kapa csúcsa és a forgási tengely közötti távolságot módosíthassuk. A 11. ábra szerint a kapa a nyélnek horogalakúan meghajlított, ruganyos végéhez van erősítve. A 12. ábra oly foganatosítási alakot láttat, melynél a kapanyelek hátsó helyzetükben rögzíthetők, midőn a gép nem dolgozik. Ezen czélból a (27) kar segélyével működtetendő, tengely irányban eltolható (28) rúdon a sugárirányú (29) karok vannak elrendezve, melyek kampóalakú véggel bírnak. A (28) rúdnak a dobtengely irányában való eltolásánál a (29) karoknak kampóalakú végei a hátracsappantott kapanyelekbe kapcsolódnak és ezeket helyzetükben fogva tartják úgy, hogy a kapák csúcsai nem eshetnek a talajra. Az 1. ábrában a (12) tartók végével a (30) horog van összekötve, melyhez egy vetőgép kapcsolható, mely a kapálás közben a magvakat a fölkapált földbe veti; ily módon jelentékeny munkát takarítunk meg.