30804. lajstromszámú szabadalom • Elektródapár váltakozó áramú ívlámpák számára

— 2 — anyagok valószínűleg föntartjáb az ív vezetőképességét. A találmány tárgya a mellékelt rajz kapcsán az alábbiakban részletesebben van leírva. A rajz az elektródapárnak egy példaképem foganatosítási alakját tünteti föl részben elölnézetben, részben pedig metszetben. Az alsó (1) elektróda legnagyobbrészt vagy tisztán titánból vagy titánvegyületekből áll. Az elektróda előállítására előnyösen 90 súlyrész titánkarbid és 10 súly rész szén keverékét használjuk. A titánkarbidot rendesen rutilnak elektromos kemenczékben való redukcziója által állítjuk elő. Az így előállított karbidot azonban előnyös vastartalmától megfosztani, rendesen pedig előnyös azt a szilikáttartalmától is megszabadítani. A vasnak jelenléte az elektróda olvadási pontját szállítja le, miáltal az elektróda csúcsán megolvadt anyaggal telt mélyedés keletkezik, ami a váltakozó áramú ív rendes lefolyását megzavarja. A szilikátok pedig rendesen salakot képeznek, mely sokféleképen zavarja az ívet. Azonban kis mennyiségű aluininiumszilikát jelenléte az elektródának nem válik kárára, mivel csak csekély zavart okoz, de az ívet csendesíteni látszik. Az elektródát, mely titánkarbid és szén benső keverékéből áll, amelyhez előnyösen csekély mennyiségű alkalmas kötőanyagot, pl. lenmagolajat vagy kátrányt adunk, a plasztikus masszából formáljuk, sajtoljuk vagy tetszőleges más módon állítjuk elő. Az ily módon formált elektródát először muffolás kemenczében 900° C. mellett hevítjük, ezután pedig széncsöves elektromos kemenczében 1800° C. mellett égetjük ki. Ha az elektródát fokozatosan lehűtöttük, előnyösen rézbevonattal látjuk el, mire használatra kész. A fölső (2) elektróda előnyösen a (3) szénköpenyből és a (4) bélből vagy magból áll. A belet a fönt leírt titánkarbid és szénkeverékből állíthatjuk elő, melyhez csekély mennyiségű alkalmas kötőanyagot, pl. víziiveget, mastixot vagy hasonlót adunk. A belet tetszőleges alkalmas módon állíthatjuk elő a köpenyben vagy juttathatjuk abba bele. Előnyös a belet a köpenybe belesajtolni addig, míg az előbbi még képlékeny állapotban van. Ha a bél a köpenyben van, az egész elektródát 400 —500° C. mellett hevítjük szárítókemenczében. A kötőanyagnak a bél anyagában való jelenléte előnyös, mivel mechanikailag jól egyesíti a belet a köpennyel. A titánkarbidot tartalmazó mag nem minden esetben szükséges, azonban előnyös, mivel a fény ívnek a titánív jellegét biztosítja. Ha az így előállított elektródák között váltakozó árammal ívet állítunk elő, mérsékelt feszültség mellett világító ívet ad, mely nagy mennyiségű jó színű fényt sugároz ki. A fönt leírt módon előállított titánkarbid más anyagokat is tartalmazhat, pl. titánoxidot, fémes titánt, melyek egyáltalában vagy számbavehetően nem hatnak zavarólag. Az (1) elektródának összetétele a fönt leírttól némileg eltérhet és más anyagokat is adhatunk a fönt említett anyagokhoz. Nevezetesen 75 rész titánkarbidból, 10 rész szénből, 3 rész ammoniumchloridból, 2 rész magnéziumfoszfátból és 10 rész folyékony kátrányból álló keverék igen kielégítő eredményeket ad. Az elektródák kiégetésénél a folyékony kátrány szénné változik és a keverékben levő szén egy része elégvén, a kész elektróda széntartalma körülbelül 12«/,. A (2) elektródánál is használhatunk csekély mennyiségű ammoniumchloridot és magnéziumfoszfátot a mag képzésére szolgáló keverékben. Igaz, hogy már régebben is ajánlották, hogy váltakozó áramú ívlámpák elektródák egyikéhez vagy mindkettőhöz úgynevezett fénytfejlesztő sók kevertessenek, pl. mész és magnézia, hogy az elektródák által képezett fényív szines legyen. Ily elektródáknál azonban a sók a fejlődő meleg által teljesen elpárologtatnak, vagyis a fényív nem egyéb, mint közönséges szénív, melyet