30761. lajstromszámú szabadalom • Betűöntőgép
~ 8 — (13) rúd és a (9) csúszótuskó közé bekapcsolt (17) rúgó a (15) szorítóék és a hajtó (9) csúszótuskó közötti rugalmas kapcsolást biztosítja. A fémtartány (1—4. ábrák) a tulajdonképeni (31) tartányból áll, melyet a (30) köpeny vesz körül, hogy a meleg kisugárzása megakadályoztassék. A tartány (36) csapok segélyével a (37) tartóban nyugszik oly módon, hogy a fémtartó a mintakészülék és a (35) szájdarab közötti tömör kapcsolat létesítése czéljából, önműködően beállhat. A (36) csapok a (35) szájdarabbal ugyanazon magasságban fekszenek és a függélyes irányban való kiterjeszkedést megengedik. Az által, hogy a (31) fémtartány a (41) rúgós szerkezet segélyével a mintaszerkezetbez szoríttatok, a fémtartány vízszintes irányban kiterjeszkedhetik. Ezen elrendezés folytán az egyes régeknek a (31) tartány hevítése folytán való fölösleges igénybevételei vagy sérülései elkerültetnek. A (31) fémtartány hevítését a (33) lángzó végzi, míg a (35) kiöntő csapocska vagy szájnyílás hevítését a (34) lángzó eszközli, mi mellett a mintarészek a szájdarabból kisugárzó meleg által szintén megmelegíttetnek. A (31) tartányt hordó (37) tartó a gép (21) fejrészével forgathatóan van összekötve, úgy hogy a (39) csap (2. ábra) eltávolítása után a (31) tartány a megtekintés vagy tisztítás czéljából átlendíthető. A folyékony fém kieresztésére, illetve elzárására szolgáló szelepbeiende:és (1—4. ábra) az (50) szeleprúdból ál1 , melynek (51) szelepfeje azon kifolyó nyílást szabályozza, melyen át a folyékony fém a (31) tartányból az öntőmintába folyik. Az (50) szeleprúdcn ülő (52) szelep azon nyílást nyitja, illetve zárja, melyen át a folyékony féz az (54) szivattyúköpűbe folyik. A (73) szivattyúdugattyú hasonló (74) szeleppel bír, mely azt biztosítja, hogy a szivattyúköpű minden öntés utsn teljesen megteljen folyékony fémmel. Az (55) emeltyű az (56) forgáscsapra van fölíügg; sztve; ezen emeltyű fölső végét az (58) rúgó a (61) emeltyű (60) toldatához szorítja. Ezen (60) toldat ily módon az (55) emeltyű részére némiképen forgáspontot képez, miáltal az (55) emeltyű alsó vége (3. ábra) balra mozgattatik, hogy az (51) tűszelep fészkére szcríttassék és a folyékony fém kifolyó nyílása elzárassék. Ha a (61) szivattyúemeltyű a (73) dugattyú lefelé való mozgatása czéljából lefelé mozog, úgy hogy a (73) dugattyú folyékony fémet ny omhat be az öntőmintába, akkor a (60) toldat az (55) emeltyű (64) görgőjéről lecsúszik, mire a (62 63) rúgószerkezet az (55) emeltyű a'só végét az (50 51) tűszeleppel együtt azonnal jobbra mozgatja (3. ábra), miáltal az (51) tűszelep a kifolyó nyílást nyitja, ellenben az (52) beeresztő szelep fészkéhez szoríttatik. A választott berendezés folytán tehát a két (51 52) szelep egyidejűleg működtetik. Az (58 59) illetve (62 63) rúgószerkezetek utánengedő szerkezeteket adnak, melyek esetleges kiterjeszkedéseknek stb. utánengednek. Az öntőszivattyú (3. és 4. ábra) a (61) szivattyúemeltyűből áll, mely a fémtartány fejrészének (48) karján forgathatóan van megerősítve és a (71) kengyel segélyével a (70) szivattyúrúdra és a (73) szivattyúdugattyúra hat. A szivattyúdugattyú alatt az (54) szivattyúköpűben a kis (75) csatorna van elrendezve, mely kis betűk öntésénél a fém nyomását csökkenti, minthogy a folyékony fém egy kis része ezen (75) csatornán át a fémtartányba ismét visszaléphet. A fém ezen viszszafolyása a részeket fölösleges igénybevételtől tehermentesíti. Nagy betűk öntésénél a szivattyúdugattyú a (75) csatornán túl lemozog és ez által utóbbit elzárja. Ez által az (54) szivattyúköpűben az összes folyékony fém vissza tartatik és a nagyobb betűk öntéséhez nagyotb nyomás biztosíttatik. Ezen visszafolyató csatorna elrendezése azért fontos, hogy a különböző nagyságú betűket lehető egyenletes • sűrűn öntsük. Az egyes részek munkavégzése tebát ezen szivattyúelrendezés folytán oly módon szabályoztatik önműködően, hogy a változó követeimenyeknek elég tétet; k, mi mellett egy az összes esetek részére állandóan maradó (80) súly elrendezése van lehetővé
