30753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kötőanyag előállítására

csak költséggel terheli a gyárakat — kötőanyagul használva értékesíthetjük. Ezen a kénsavval való elbontásnál kép- j ződő pépszerű anyag folyadéktartalmát, ! — mely kevés calcium- és magnesiumsulfátból áll, — a szilárd részektől ekülönítjük, hogy azt bizonyos esetekben kötőanyagul használhassuk. Ennek megtörténte után a visszamaradó szilárd anyagot keverő dobban, vagy szárító kamarában magas hőfok mellett kiszárítjuk, mely művelet alatt a különben pépszerű tömeg kemény darabokka alakul át. Az ekként előállított anyag egy részét vörös izzásig fölhevítjük, azután úgy a kiszárított valamint az izzított részt finom porrá őröljük. Az így nyert kétféle port a lekötendő anyaggal szárazon összekeverjük és ezen keveréket bizonyos anyagoknál a nedves pépből elválasztott folyadékkal vagy közönséges vízzel, vagy vízgőzzel nedvesítjük meg, hogy a tömeg lekössön. Ha a szénsav, vagy szikvízgyárakból nem nyernénk elegendő ilyen kötőanyagot, akkor akár dolomitot, akár magnesitot és dolomitot, oxiddá égetünk,kihűlés után finoman megőröljük és ezen port a föntnevezett iszapból nyert folyadékkal — mely magnesium- és calciumsulfátot tartalmaz — összekeverjük, mikor magnesium- és calciumhydroxydot is tartalmazó kötőanyagot állítunk elő. Ha a kötőanyagot szén vagy koksz briquettezésére akarjuk használni, akkor a szén- vagy kokszporhoz mintegy 2—4 %-ot adunk a föntebb leírt módon előállított keverékből, a mi elég arra, hogy az említett anyagokat sajtolás folytán —J—18—20 fok mellett néhány óra alatt éghető kemény darabokká változtassa. Az ekként előállított briquettek a tűzben szét nem esnek, az ásványi kötőanyag maga szagot, füstöt, kormot nem fejleszt, víznek fagynak ellentáll. A szén előzetes kiszárítása és fölhevítése fölösleges. Hasonlókép járunk el a mesterséges kövek előállításánál azzal a különbséggel, hogy a mesterséges kövek előállítására szolgáló alapanyaghoz 8—10 ó

/o kötőanyagot adunk, a szobrászati munkáknál pedig a megfelelelően fölhigított keveréket formákba is öntjük. Ugyanígy járunk el a tűzálló anyagok előállításánál is, azzal a különbséggel, hogy a lekötendő anyagot kiizzítjuk. Érezek lekötéséhez már a fölbontott dolomitból keletkezett péptől elválasztott, calcium- és magnesiumsókat tartalmazó folyadék is elégséges. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás oly kötőanyag előállítására, melylyel bárminemű porszerű anyagot, mint szén- vagy kokszport, homokot, kőtörmeléket, vagy bárminemű ásványeredetű test porát, példának okáért ércztörmeléket, továbbá el nem éghető, tűzátlóanyagok porát hideg úton kemény darabokká köthetünk össze, azáltal jellemezve, hogy valamely kénsavval elbontható calcium és magnesiumsó elegyét, nevezetesen dolomitot, — melynek kötőképességét esetleg mészkő, vagy magnesit hozzáadásával növelhetjük — kénsavval megbontjuk, az így keletkezett pépnek — melyet a szénsavgyártás mellékterményét képező hasonló összetételű iszappal is lehet helyettesíteni, — folyadéktartalmát a szilárd részeitől eltávolítjuk, a hátramaradt szilárd részt megszárítjuk, a képződött tömeg egy részét veres izzásig való fölhevítés után, másik részét pedig minden utólagos kezelés nélkül finom porrá őröljük és az így nyert kétféle port összekeverjük, mikor is olyan terméket nyerünk, melyet ha kevés vízzel, vagy vízgőzzel keverünk, néhány óra alatt közönséges hőmérsékletnél kemény darabokká szilárdul. 2. Az 1. alatt védett eljárás egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a kötőanyag gyanánt szolgáló calcium- és magnesiumsulfát keverékét minden előzetes kezelés nélkül vizzel keverjük és az így előállított vagy calcium- és magne-