30749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szarvasgombák s általában tuberaczeák tenyésztésére

2 -csírázásra hozni, azonban ezen állításokhoz suk kétség fér, mivel az általuk bemutatott képek az eddig ismert spóracsirák valamennyi fajától eltérnek s az általunk előállított csirákkal egyáltalában nem egyeznek meg. A szarvasgombák mesterséges csiráztatása érdekében először is azt kell kikutatni, hogy hol tenyésznek és milyen állatokkal érintkeznek. A kutatás eredménye az lesz, hogy ezen növények a föld alatt kisebb-nagyobb mélységben tenyésznek, s érett korukban igen erős szagot fejlesztenek, mely a faj szerint változik s már messziről megérezhető. A növényélettan arra tanít, hogy a növények, különösen a virágok és gyümölcsök szagának az a czélja, hogy odavonzzon némely állatokat, melyek a virágokat megtermékenyítik, a magvakat szétszórják vagy más föladatot végeznek. így aztán a szarvasgomba szaga is ilyen összeköttetést létesítő tulajdonságnak bizonyult s általánosan ismeretes, hogy ezen szagot több állat, különösen pedig emlős állatok veszik észre, melyek a szarvasgombákat kiássák és fölfalják. Elsőnek említendő ezen állatok között a vaddisznó, melynek máskülönben főtápláléka a makk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy némely állat szaglóérzékét már régóta fölhasználják a szarvasgomba fölkutatására, sőt határozottan állíthatjuk, hogy a kereskedésbe jövő összes ilynemű czikkeket disznók vagy erre a czélra idomított kutyák segélyével kutatták föl. Mivel pedig a szarvasgombákat rendesen éppen ezek az állatok keresik meg és falják föl, ennélfogva azt kellett kikutatni, vájjon létrejöttüket ezen állatok nem könnyítik-e meg ? Tudvalevő, hogy némely növénymagvak csak akkor csíráznak, ha előbb olyan állatok gyomrán és belein mentek keresztül, melyek az illető gyümölccsel táplálkoznak. Az is ismeretes, hogy némely gomba (ascobolus stb.) spórái csak akkor csíráznak, ha előbb kis, növényevő emlős állatok, pl. nyulak, házi nyulak, tengeri malaczok stb. gyomrán és belein haladtak át. Ennélfogva föltehető volt, hogy a szarvasgomba csírázása is attól függ, vájjon a spórák áthaladtak-e már vaddisznók, disznók, vagy más emlős állatok gyomrán és belein vagy nem. Az általunk végzett kísérletek ezen föltevés helyességét teljesen bebizonyítják. A tuberaceák s ezzel egyetemben a valódi szarvasgombák spórái egy zsákszerű, vastag falu üregbe, az úgynevezett askomycetes-be vannak bezárva, melyben a faj szerint 2—8 spóra található. Ezen askomycetes falát rendkívül nehéz szétrombolni, s az erre irányuló kísérletek eredménytelenek maradtak. A spórák pedig addig nem képesek czirázni, míg az askomycetes belsejébe vannak zárva. Ha ellenben egy szarvasgombát valamely vaddisznó, disznó vagy más emlős állat fölfalt és megemésztett, az askomycetes fala azonnal szétrombolódik s a spórák sértetlenül és szabadon feküsznek a váladékban. A gyomornedv és a belek mikrobáinak behatása alatt az askomycetesből kiszabadult spórák azonnal kedvező talajra viendők, ahol a faj szerint esetleg már néhány nap, vagy csak néhány hónap múlva kicsiráznak. A csírázás a spóráknál megszokott módon megy végbe, vagyis a spórák egy vagy több szabályos, csiraképes csövet sugároznak ki, melyekből a mycelium származik, mely egyideig saprophytikusan él. Ha már ily módon a spórák csírázását és a mycelium képződését elértük, akkor ez utóbbit könnyű lesz tölgyfák vagy más alkalmas növények gyökereinek közelében elültetni azon czélból, hogy az élősdi állapot létesüljön s ezáltal a spóraképző testek, vagyis a valódi szarvasgombák jöjjenek létre. Ezek különböző gyorsan nőnek s a mycelium által gyökérben megtámadott növények minősége és ereje szerint kisebbek vagy nagyobbak lesznek. Az askomycetes falát szétromboló s a spórákat csírázásnak indító emésztési folyamatot azonban nemcsak disznó, hanem bármely más nagy állat is végezheti, pl. a kérődzők. majmok, talán nagy madarak, sőt az ember is. Azonkívül ezen hatás mesterségesen is létesíthető és pedig egy szigorúbb és jobban ellenőrizhető eljárás szerint, mely abban