30699. lajstromszámú szabadalom • Levagdaló szerkezet téglákhoz és hasonlókhoz
gákkal van alátámasztva, melyek között, | hogy az agyagszalag alsó oldalán a tégla- I élek kitőredezése megakadályoztassák, a vágó drótot közel egymás mellett elrendezett (1) nyomó sinek vezetik. A találmány értelmében a futó csigákat a vágó kengyelek agyának tengelyén a dróttartók között, illetőleg ezektől oldalt egyoldalúan megerősített, két részből álló (k) tartók tartják. E tartókon vannak az (1) nyomó sinek is megerősítve, melyek függélyes irányban eltolhatók és közvetlenül azelőtt, hogy a vágó drótok elhagyják az agyagszalagot, a (j) dróttartókon lévő elállítható (m) ütközők által az (n) emeltyűk közvetítésével és az (o) rugók hatása ellenében megemeltetnek és az agyagszalagra nyomatnak. Hogy továbbá a kocsit kényszerítve mozgassuk el, ennek keréktengelyére egy (p) fogaskerék van illesztve, mely a kocsiállványra ágyazott (pl) fogaskerékkel kapcsolódik. A (pl) fogaskerék oldalt (p2) peczkekkel van ellátva, melyek a vágó kengyeleken lévő (r) ütközőkkel kapcsolódnak. A kengyelek (f) agyához legközelebb fekvő (k) csigatartón az ismert, minden vágásnál átbukó (s) ütköző csappantyú van foroghatóan megerősítve, melyet a tégla levétele után a mellső kocsira ágyazott, súllyal terhelt (t) emeltyű hoz vissza normális helyzetébe. Hogy a vágás megtörténte után a vágó drótokra tapadó agyagrészeket el lehessen távolítani, az (i) vágó drótokra valamely nagyobb fajsúlyú anyagból, például vasból készült kis átlyukasztott (il) testek vannak tolva (4. ábra), melyeknek fúrata fával, nemezzel stb. lehet kibélelve. Ha a (h) vágó kengyel az (f) agy fölött áll, akkor a hozzátartozó (il) dróttisztogató a (j) dróttartókra támaszkodik. A vágás megtörténtével az (il) dróttisztítók önsúlyuknál fogva mindenekelőtt a drót külső végére tolódnak, azután pedig ismét a (j) dróttartó felé, miáltal a vágó drótok a a reájuk tapadó tisztátlanságoktól megszabadulnak. A leírt készülék kezelésének és működésének módja a következő: Az (f) kengyelagyon megerősített vágó kengyel forgatásával, mely kengyel keresztülbocsátására a vágó kocsi pályája megfelelően ki van vágva, a (g) vágó kengyelekkel az (i) levágó drótok közvetítésével összekötött (j) dróttartók is elforognak, mikor is a kengyelagy minden egyharmad körülforgása után a vágó drótok vágást létesítenek. Közvetlenül az előtt, hogy a vágó drótok az agyagszalagból kikerülnek, az (1) nyomó sinek a (j) dróttartókon lévő és az (n) emeltyűkre ható (m) ütközők közvetítésével megemeltetnek, miáltal a téglaélek kitőredezése meggátoltatik. A vágás megtörténtével az illető (h) vágó kengyel az (s) ütköző csappantyú súllyal terhelt (t) emeltyűjét lenyomja, miáltal ez átbukik és ezen helyzetben marad a súllyal terhelt (t) emeltyű kilengéséig. Ezzel egyidejűleg a (h) vágó kengyelen lévő (r) ütköző a (pl) fogaskerék egyik (p2) peczkével jön kapcsolatba, úgy hogy az elforog és a vágó kocsi, hogy a téglák kényelmes levételét engedje meg, a futó kerék tengelyén ülő második (p) fogaskerék közvetítésével bizonyos mértékben tovább mozgattatik. A súllyal terhelt (t) emeltyű időelőtti fölfelé lengése és az ütköző csappantyúnak ezzel járó fölemelkedése a téglák leemelését megelőzőleg, a mit a vágó kengyel túlságos mértékben való elforgása idéz elő, kézi hajtású készülékeknél czélszerűen meggátolható az 5. ábrán látható szerkezet segélyével. E szerkezet a vágó kocsi (el) tengelyére erősített (z) függesztő pofából áll, melybe az (el) tengely középvonalára merőlegesen egy (x) rúgó hatása alatt álló (w) peczek van eltolhatóan ágyazva. E peczket a munkás minden egyes vágást megelőzőleg egyik lábával gyakorolt nyomással az (x) rúgó hatása ellenében a vágó kengyel pályájába tolja, mikor is az ez utóbbi tovább mozgásának határt szab. Ha a téglák le vannak szedve és a vágó kocsi viszszavezettetett, a munkás a (w) peczket fölszabadítja, mikor is a vágó kengyel továbbforgásával a (t) emeltyű kilengése és az (s) ütköző csappantyúnak normális helyzetbe való visszatérése következik be.
