30669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés erőtakarmány előállítására

- 2 nagy száma is tanúskodik, de mindeddig látszólag számbavehető eredmény nélkül. Jelen találmány ezélja, előzetesen végzett tudományos alapra helyezett gyakorlati kísérletek útján egy olyan eljárás és berendezés megállapítása, melyeknek segélyével az állatok levágásánál nyert magas tápértékü vért oly állapotba és alakba hozhatjuk, hogy az kiválóan alkalmassá válik mindenféle haszonállatok takarmányozására, A vér, mint tudjuk, különböző alkotórészek összetételéből áll, melyeknek mindegyike igen fontos tulajdonságokkal bír. Hogy pedig a vérben levő összes tápértékeket fölhasználhassuk, az alkotórészek egyikét sem szabad a földolgozásnál kiküszöbölnünk. Már pedig egy jó része az eddig ösmeretes eljárásoknak abban tűnik ki, hogy a vérsavóból különféle reagensek behatása alatt a vértestecskéket kocsonyás tömeg alakjában kiválasztjuk, hogy ezt ily formában könnyűszerrel megszárítva megőröljük, 8 liszt alakjában az állati takarmányok közé keverve föletessük. Ez eljárásnak hátrányai kézzelfoghatók; először is a vérsavóból sok proteintartalom I megy veszendőbe, másodszor a porráőrölt vér egyenletes keverése, elosztása a takarmányban igen nehéz dolog, sőt a poralakú vérliszt a jászolban leporlik, aláhull s az állatok evés közben kifújják, vagy belélegzik, ezáltal köhögést idézve elő. Hogy tehát tápérték veszendőbe ne menjen, a vért összes alkatrészeivel együtt kell földolgoznuk. Ez pedig magas víztartalma miatt nehéz, mert hígfolyós állapotban a konzerváláshoz szükséges szárítás akadályokba ütközik, melyeket csak igen nehezen lehetne legyőzni. Hogy tehát e nehézségeket elkerülhessük, a vért további földolgozás előtt valamely alkalmas anyaggal föl kell szívatnunk. Erre nézve is történtek már kísérletek, de kielégítő eredmény nélkül, mert nem sikerült föllelni azt a fölszívó anyagot, a mely a követelményeknek mindenben megfelel. A fölszívó anyagra vonatkozó föltételek pedig a következők: nagyfokú és gyors fölszívóképesség. megfelelő tápérték-tartalom, könnyű emészthetőség, olcsóság. Kutatásaim alapján sikerült egy ilyen, mindeme tulajdonságokkal bíró anyagnak megállapítása. Ez pedig a száraz kukoriczacsutkából készült finom csutkaliszt, melysúlyának 6-szoros fölszívóképességével bír, tápértéke, emészthetősége jó és megfelelően olcsó. Eljárásom szerint tehát a friss vért finomra őrölt kukoriczacsutkaliszttel szívatjuk tol, s csak az így elkészült keveréket adagoljuk a szárító-készülékbe. Minthogy azonban a vér igen gyorsan megalszik, s ily állapotban nehéz a keverése, mielőtt ezt eszközölnők, egy őrlőgépbe bocsátjuk, mely egyenletes hígfolyós tömeggé alakítja át, mi által a keverést könnyen, biztosan és egyenletesen végezhetjük. Az állati takarmányoknak azonban nemcsak protein, hanem szénhydrát (czukor) tartalma is fontos. E czélból igen előnyös a czukorgyártásnál nyert melassé fölhasználása. Hogy ilyen esetekben, midőn megkívántatik, hogy ezen szénhydrátok az erőtakarmányban is befoglaltassanak, megfelelő táptartalmú anyagot nyerjünk, a megőrölt vérhez további kezelés előtt annyi melassét keverünk hozzá, amennyi számszerűleg megkívántatik ahhoz, hogy a kész takarmánynak egy bizonyos meghatározott százalékú szénhydrát tartalma legyen s csak az így nyert vér — melasse — keverékhez adagoljuk most a kukoriczacsutka-lisztet. Az így nyert keveréket korlátlan eltarthatás czéljából megszárítjuk, amely eljárással együtt az anyag sterilizálását is eszközöljük, előbb azonban megfelelő mennyiségű konyhasót adagolunk a tápanyag alkatrészek kiegészítése végett. Az anyag szárításánál azonban különösen gonddal kell eljárnunk. A tápanyagok proteinjének t. i. az a tulajdonsága van, hogy magasabb hőmérsékletnél kevésbbé jól emészthetővé válik s így a szárításnál ügyelnünk kell arra, hogy 60—70° C-nál magasabb hőmérséklet ne jöhessen létre s csakis a sterilizálás czéljára alkalmazunk