30599. lajstromszámú szabadalom • Központi kapcsolás vasúti kocsikhoz

- 2 az 5. ábrán látható (4) csappanóretesz reteszeli el. A 2. és 7. ábrán föltüntetett kapcsoló helyzetben a (4) csappanóretesz (b) toldata a kapcsolófej fenekére fekszik föl, a lefelé nyúló (c) rész pedig a (c') nyíláson át áll ki a kapcsolófejből. A (4) csappanóretesz fölső részén ennek mindegyik oldalán egy-egy (d) csap van kiképezve, melyeket a kapcsolófej oldalfalaiban a (6) tengellyel konczentrikus (5) hornyok vezetnek. Az (5) hornyok alsó végein (7) nyugvó helyek vannak kiképezve, melyekbe a (d) csapok annak következtében csappannak be, hogy a csappanóretesz a záróhelyzetében a (b) toldat körül kissé előre billen. Ily módon a (4) csappanóretesz záró helyzetében fogva tartva és a záróhelyzet elhagyása ellen biztosítva van. A (4) csappanóretesz mozgatására szolgáló szerkezet egy horogalakú (8) emelőből áll, mely a csappanóretesz záróhelyzeténél a (4) csappanóretesz hátsó oldalán kiképezett (6) mélyedés fölső élébe fogódzik, megemelése közben ezen mélyedésbe teljesen belép és a csappanóretesszel oly szorosan kapcsolódik, hogy az emelő további elforgatásánál a (4) csappanóreteszt magával viszi, mintha mindkét rész egy darabot képezne. A (8) emelő a kapcsolófej fölső részén átmenő és (9, 9') fogantyúkkal ellátott (6) tengelyre van ékelve. Ha a (8) emelőt az egyik fogantyú segélyével elforgatjuk, a csappanóreteszt 2. ábrán jobb oldalt föltüntetett állásából mindenekelőtt annyira forgatjuk vissza, hogy a (d) csapok a (7) nyugvóhelyekből kilépnek. A (8) emelő to vábbielforgatása a(4)csappanó retesz megemelését idézi elő mindaddig, míg a csappanóretesz a 2. ábrán baloldalt ábrázolt helyzetbe nem kerül, melyben a(c) rész alsó vége a szekrény fenekére fekszik föl és a kapcsolókarom hátsó nyujtványát szabadon bocsátja. Ebben a helyzetben a (8) emelő már teljesen belépett a (4) csappanóretesz hátsó oldalán kiképezett (e) mélyedésbe, továbbá a (6) tengelyen kiképezett (10) ereszték is belépett a (4) csappanóretesz hátsó oldalán kiképezett nyitott (f) lnn ánthasítékba, úgy hogy a csappanóretesz a (8) emelővel (ennek további elforgatásánál) egy egészet képez. A (4) csappanóretesz a 2. ábrán baloldalt látható helyzetében maradhat, ha a kocsik szétkapcsolását a gép segélyével akarjuk végezni. Ha már most a kapcsolás a gép megindításánál szétkapcsolódik, a kapcsolókarom hátsó nyujtványa a (4) csappanóretesz mellső részén kiképezett rézsútos (g) kiugrásba ütközik és ily módon a csappanóreteszt a (c') kivágás szélén kiképezett (11) lécz fölött a kapcsolófej fenekére emeli át, úgy hogy a csappanóretesz a kapcsolókarom hátsó nyujtványának hatása alatt először a 4. ábrán látható nyitó helyzetébe jut, a nyujtványnak a csappanóretesz előtt való elhaladása után pedig a 7. ábrán föltüntetett záró állásba tér vissza. Mikor már most a kapcsolókarom (például két kocsi összetolatásánál) a kapcsoló helyzetbe tér vissza, akkor hátsó nyujtványa mindenekelőtt a (4) csappanóreteszt emeli meg annyira, hogy a kapcsolókarom hátsó vége a csappanóretesz előtt elhaladhat, minek megtörténte után a csappanóretesz ismét a záróhelyzetbe esik vissza és a kapcsolókarmot a kapcsoló helyzetében elreteszeli. Ezenközben a kapcsolókarom hátsó, domború fölületével hat a (4) csappanóreteszre, nevezetesen a (4) csappanóreteszt (ennek alsó (b) vége körül) kissé hátrafölé forgatja, miáltal a (d) csapokat a (7) nyugvó helyekből kiemeli, azután pedig a csappanóreteszt magát is megemeli, miközben a (d) csapok az (5) hornyokban vannak vezetve. A megemelés mindaddig tart, mig a kapcsolókarom szabadon el nem mozdulhat. Közvetlenül azután, hogy a kapcsolókarom a (4) csappanóretesz előtt elhaladt és a kapcsoló helyzetbe jutott, a (4) csappanóretesz is (a 7. ábrán és a 2. ábra baloldalán látható) elreteszelő vagy záró helyzetbe esik vissza. Igen gyakori az az eset. hogy a kocsi kapcsolókarmát nem csak szabaddá tenni kell, hanem kézzel kell a kikapcsolt állásba állítani. Ez az eset pl. akkor áll elő, mikor két kocsit kell egymással kapcsolni, melyek egyikének a kapcsolókarma a kapcsoló