30583. lajstromszámú szabadalom • Vasúti fékeken a féktuskók nyomását szabályozó szerkezet

— 2 -szerelve, melyek egyszersmind tengelymenti elmozdulásánál vezetékéül is szolgálnak (1. ábra), (j) rugók, melyek (jl) beállító csavarokkal vannak ellátva, a korongot a (d) emeltyűkhöz erősen odaszorítják. A korongnak balfelé a tengely hosszában való elmozdulását fékekkel kombinált megfelelő szerkezettel, pl. egy, a tengellyel össze nem függő (k) villa segélyével a féktuskók által kifejtett nyomás szabályozására fordítjuk (1. ábra). Az ismertetett berendezés működése a következő: menetközben az (f) hüvely a (g) kivágásokba benyúló (b) ütközőkkel a lazán rajta levő (hl) gyűrűt magával viszi. A (d) emeltyűk az 1. és 2. ábrán föltüntetett helyzetet foglalják el és az (il) korong az emeltyűk és a gyűrű ezen helj-zetét a (j) rugók nyomása folytán biztosítja. A rugók úgy vannak méterezve, hogy ha a tengely forgási sebessége bizonyos meghatározott mértékben csökken, a gyűrű tehetetlenségénél fogva elfordíthatja az emeltyű rövidebb karját, a (d) emeltyű ekkor az (il) korongot a tengely hosszában balra eltolja, s ez a korong aztán vagy a (k) villára, vagy más alkalmas szerkezetre gyakorol hatást, mely viszont a féktuskók által kifejtett nyomást csökkenti. A (j) rugók a korongot, az emeltyűket és a gyűrűt ismét kezdeti helyzetükbe iparkodnak visszaszorítani. Miután ily módon a féktuskók nyomása részben csökkent, a kerék a vonat sebességének megfelelő forgási sebességet vesz föl, mindaddig, míg egy újabb behatásra az (il) korongnak újabb elmozdulása és ennélfogva a féktuskók nyomásának újabb csökkentése nem következik be. E működés a vonat megállásáig annyiszor ismétlődhetik, a hányszor csak a kerekek csúszásának teljes megszüntetésére szükség van rá. A (hl) gyűrűnek a hüvelyen való elfordulását nemcsak úgy használhatjuk föl, mint föntebb leírtuk, hogy t. i. egy emeltyűt forgat el, hanem pl. úgy is, hogy egy kötelet húz meg. Az ezen megoldáson alapuló elképzelhető sok kiviteli mód közül egy foganatosítási alak példaképen van föltíintetve a 4. és 5. ábrán. Az (f) hüvely jobboldali végére az (n) gyűrűt helyezzük, melyen (o) bordák és a hüvely (m) kivágásaiba benyúló (p) ütközők vannak elrendezve. Ezen (n) gyűrű a hüvelyhez képest bizonyos mértékben elfordulhat. Az (o) bordák között elhelyezett (q) öntvények czentrifugális erejük hatása folytán (r) laza dobot magukkal iparkodnak vinni, melynek kerületi hornyába egy vékony (s) aczélköt.él van csavarva s egyik végével leerősítve. Az (f) hüvely baloldali végén hasonló rendszer van, csakhogy itt az (nl) gyűrű (ml) ékkel a hüvelyre rá van ékelve, ezen a gyűrűn is vannak bordák, melyek között az előbbiekkel egyenlő súlyú (ql) öntvények foglalnak helyet, s ezek is arra szolgálnak, hogy (rl) dobot, melynek kerületén horony s ebben egy fölcsavart (sl) kötél van, magukkal vigyék. A két rendszer mindig az (a) tengelylyel egyenlő sebességgel foiog, azonban a jobbfelől eső rendszer tehetetlensége folytán a tengelyhez képest a (p) ütközőknek az (m) kivágásokban való játékának megfelelően önműködően elmozdulhat, mihelyt a tengely fordulatszáma hirtelen csökken. Az (s, sl) kötelek az (ü) tengely körül forgó (t) emeltyű két karjához vannak kötve s ez az emeltyű hat azután a fékszerkezetre a féktuskóknak a kerekekre gyakorolt nyomásának csökkentése czéljából. A (v) rúgó (5. ábra), melynek feszültségét (w) csavarral lehet szabályozni, arra szolgál, hogy vele a készülék érzékenységét szabályozhassuk, a mennyiben segélyével a (t) kart (x) ütközőhöz szoríthatjuk, mely így e helyzetéből az (s) kötélének csak bizonyos meghatározott feszültségénél mozdul ki. Ezen foganatosítási alak működési módja a következő: Menetközben a két (r és rl) laza dobra egyenlő súlyú és egyenlő czentrifugális erővel biró tömegek hatnak, az (r és rl) dobokhoz kötött (s és sl) kötelekben egyenlő feszültség van, bárminők legyenek különben a kocsiszekrény állandó vagy esetleges