30574. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

- ú -rúgó hosszirányában tapasztalunk eltorzuld- | sokat, hanem a rugók megerősítési helyén is elhajlások tapasztalhatók, ez utóbbiak következtében a megterhelés gyakori megismétlése folytán a rugók el is törnek. Ilyen megismétlés a kerekek használatánál tuiajdonképen minden fordulatnál többször történik, úgy hogy az ilyen kerekek aránylag rövid idő múlva hasznavehetetlenné válnak. A jelen találmány tárgya tehát egy olyan kerék, mely az imént leírt fajtához tartozik, de melynél a rúgó eltörése az által gátoltatik meg, hogy a rugók megerősítésének helyén csuklók vannak alkalmazva. Ezen csuklók hatása azonnal látható, mihelyt a kerékagy megterheltetik, vagy ha egy megterhelt kerék deformálását magunk elé képzeljük. A belső kerékkoszorú ezalkalommal lefelé eltolódik, miáltal a kerék fölső felében lévő rugók, melyek már különben is húzásra igénybe vannak véve, még jobban megfeszülnek. Az alsó részben lévő rugók összetolódnak, sőt nyomásra vannak igénybe véve. Leginkább igénybe vannak véve, és pedig húzásra azok a rugók, a melyek körülbelül 45° alatti szögben állnak, mert a külső kerékkoszorú és a belső koszorú közötti gyűrű-alakú tér kiszélesedik és ugyanakkor egyúttal ezek az erősen igénybe vett rugók sugáriránybani állásuktól leginkább ki is téríttetnek. Ezen kitérítés folytán megerősítéseik helyén nagyon hamar törés állna be, ha csuklók nem volnának alkalmazva. Némely esetekben (oldalról kerülő akadályok, továbbá ívalakban való fordulatok alkalmával) a két kerékkoszorúnak egymástól való olyan eltérése is beállhat, hogy a belső kerékkoszorú a külső kerékkoszorú síkjából teljesen ki is lép, szükséges tehát, hogy a két koszorút összekötő rúgó a kocsi tengelyével párhuzamos irányban is csuklósan kilendíthető legyen, vagyis, hogy a csukló a tengely hosszirányának megfelelő mozgást is megengedjen. Hogy tehát a rugók csuklója úgy a kerék síkjában, mint ezzel merőleges irányban való lengéseket is megengedjen, kettős csukló stb. alkalma| zása válik szükségessé. Föntebb, a mikor a külső kerékkoszorú eltolódásáról beszéltünk és megemlítést nyert az egyes rugóknak ez alkalommal különböző irányban való igénybe vétele, megemlítettük, hogy az alul elhelyezett rugók összenyomódnak, a mi a körülményekhez képest oly nagymértékben is bekövetkezhetik, hogy a két rúgó állandóan deformáltatik, vagy esetleg el is töretik. Ezt meggátolandó, minden rúgó a közepén el ran választva és a két összeérő végre egy lapos rúgó van föltolva, mely a rúgókat szögalakú kihajlásra igyekszik bírni. A mikor a rugók kifeszítve vannak, akkor ezek a lapos rugók természetesen nem hatnak, de mihelyt a rúgó laza állapotba kerül, rögtön azok kihajlását, illetve kigörbülését eredményezi. A mellékelt rajz 1. ábráján egy ilyen rugalmas kerék nézetben, a 2. ábráján pedig keresztmetszetben van föltüntetve, a 3., 4., 5. és 7. ábra pedig különböző csuklós összeköttetéseket ábrázol, részben pedig a rugókat mutatja be nagyobb léptékben. Mint az 1. ábra rajzából kitetszik, az (a) külső kerékkoszorú (b) belső kerékkoszorúval egy sereg sugárirányban alkalmazott és húzásra igénybe vett (c) rúgó által van összekötve. A 3. ábra ezen rugóknak a külső (a) és a belső (b) kerékkoszorúval való összeköttetését ábrázolja, melynél a jól ismert (d) közönséges csuklók nyenuk alkalmazást. Összenyomás alkalmával a (c) rúgó (mely a 4. ábrában olyképen van föltüntetve, hogy az a 3. ábrában föltüntetett állással szemben 90°-os elfordulást mutat), a 4. ábrában föltüntetett állásba kerül, a mikor is a két rúgórész, mely a rajzban (cl és c2)vel van jelölve, egymással tompa szöget képez. Az 5. ábrában a rugónak a kerékkoszorúval való összeköttetése viszont keresztcsuklók által van elérve és annyiban is különbözik az előbb leírt kiviteltől, hogy benne nem lapos rúgó van elrendezve, hanem (c3) hüvelyben van vezetve. Ehhez ha-