30565. lajstromszámú szabadalom • Állító emelő
és a kézikilincs között alkalmazott, nagyobb erők átvitelére alkalmas kötés esetében lehetséges. Az átállítás befejezte után az (R) csigát az egész drótvezeték által kifejtett rugalmas erő szorítja a (2) tolóreteszre, ez pedig akkora súrlódást idéz elő, hogy a tolóreteszt a rúgó többé el nem tolhatja. A következőkben leírt kézikilincsnél ezek a hátrányok föl nem lépnek, tehát az oldhatóan kapcsolt állítóemelők segélyével is módunkban áll a függőségeket létesítő szerkezeteket bizonyos határolt erővel befolyásolni. Mint az az 1. ábrából kitűnik, a (H) állító emelőkarban két (1 és 2) tolórész van ágyazva, ezek közül az (1) tolóretesz az erő határolására szolgál és a (3) rúgó, a (2) tolóretesz pedig a (4) rúd útján van a (h) kézikilinccsel összekötve. Az (1) tolóretesz a (B) állványbak (16), illetve (17) nyugaszába fogódzik és az állítóemelőt végállásaiban rögzíti, a (12) rúd útján pedig a függőségeket létesítő tagokat mozgató (14) emelőt befolyásolja, míg a (2) tolóretesz fölemelt állásánál csakis az emelő és a csiga között létesít kapcsolatot. Mikor a (h) kézi kilincset kikapcsoljuk, a (2) tolóreteszt teljes erővel emeljük föl, tehát (11) fölülete az (m) toldat (10) fölülete elé kerülhet, a mennyiben a csigát, ha ez esetleg valamennyire elfordult volna, az (m) kiugrás (30) és a (2) tolóretesz (31) lejtős fölületének együttműködése által a kellő helyzetbe visszaforgatjuk, ellenben az (1) tolóreteszt csakis a (3) rúgónak megfelelő erővel emelhetjük föl. Ha mindkét tolóreteszt fölemeltük, az állító emelőkart elforgathatjuk és a 2. ábrán látható helyzetbe állíthatjuk. Ekkor először is az (1) tolóretesz csappan a (17) nyugaszba, mi a kis (20) mozgástér miatt minden esetben lehetséges és miáltal az állítóemelőt és a függőségeket létesítő tagokat az új állásukban elreteszeli, míg a (2) emelő vagy kapcsolatban marad a csigával a (10 és 11) fölületek között föllépő súrlódás hatása alatt, mit a (h) kézikilincsen kiképezett, a (4) rúd összekötőcsapját befogadó (5) hasíték teszi lehetővé, vagy pedig a (12) rúgó hatása alatt ugyancsak visszahúzódik ama helyzetébe, melyet az (1) kilincs (21) toldata határoz meg. Minthogy végül a most leírt állítószerkezetnél a meghúzott állásnál az emelőt kikapcsolni nem kell, ezt a kikapcsolást az által gátoljuk meg, hogy a (17) nyugaszt kevésbbé mélyre készítjük, mint a (16) nyugaszt, úgy hogy az (1) tolóretesz (21) toldata a (2) tolóretesz teljes kikapcsolódását meggátolja. Némileg mások a viszonyok a fölvágható váltók állítóműveinél, melyeknél a csigát mindkét végállásában ki kell kapcsolni az állítóemelőből. Ezeknél az (5) hasíték és a külön (12) rúd elmarad. Az 1. ábrán látható helyzetnél a részek a leírt módon működnek. Minthogy azonban ebben az esetben az állítóemelő külön, a csigának az állítóemelőhöz viszonyított és az állításnál föllépő kisebb mérvű feszültségkülönbségek által előidézett elfordulását kizáró szerkezettel van fölszerelve, a 2. ábrán látható végállásban a (2) reteszre lényegesebb súrlódási ellenállás nem hat és a (2) retesz kikapcsolása annak következtében, hogy az (5) hasíték elmarad, kényszermozgásszerűen a (h) kézi kilincs működtetésével végezhető. SZABADALMI ISÉNY. Kézi emelő, az által jellemezve, hogy a (h) kézikilinccsel két (1 és 2) tolóretesz van kapcsolva, melyek közül az egyik (1) tolóretesz a (h) kézikilincshez engedékenyen van összekötve, a függőségeket létesítő tagokat működtető (14) emelővel áll kapcsolatban és a (16, 17) nyugaszokkal együtt működve az állítóemelőnek végállásaiban való rögzítésére szolgál, a másik (2) tolóretesz pedig a kézikilincscsel vagy teljesen, vagy csak a megemelése irányában mereven van kapcsolva és megemelt helyzeténél az (R) csiga és a (H) állítóemelő között kapcsolat létesítésére szolgál. (1 rajzlap melléklettel.) DALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN
