30563. lajstromszámú szabadalom • Önműködő hangszer
ekkor (Fi) áttöréseit a (H és H2) emeltyűkvégei alá hozza. Mielőtt az (F) kótalapot az (0) dobra fektetnék, azt az (I) keretnek (II) harántrúdja és az (13) harántléczbe ágyazott (12) henger közé vezetjük; az (13) harántlécznek egyik vége az (I) kerettel csuklósan van összekötve, másik vége pedig egy toldattal van ellátva, melyre az (14) horgot csappantjuk (4. és 9. ábrák). Ha az (14) horgot megemeljük, akkor az (13) harántléczet csuklója körül kilendíthetjük, úgy hogy a kútalapot eltávolíthatjuk és egy újjal helyettesíthetjük. Az (12) henger alatt egy második (15) henger van az (13) harántléczben ágyazva, a mikor is ez utóbbi az (12, 15) hengerekkel együtt akként van elrendezve, hogy a (H. H6) emeltyűknek (Hl) vége, a kútalapnak az (II) harántrúd alatt lévő azon részéhez illeszkedjen, mely az (12, 15) hengerek között van; ezen elrendezés következtében a kútalapnak ezen része, melyre a (Dl és D6) emeltyűk rúgóhatása alatt álló (H) emeltyűk (Hl) vége nyomást gyakorolnak, nem tér ki ezen emeltyűvégek előtt. Hogy a hangoknak a játék közben megkövetelt különböző erősséget kölcsönözzük, a következő szerkezetet alkalmazzuk: A húrok fölött alkalmas vezetékekben a (Q) harántrúd (1. és 4. ábra) a csúsztatható, melyen a fölfelé nyúló (Ql) karok vannak elrendezve, melyek minden egyes (Dl) emeltyű számára vannak elrendezve, és melyek beállításuk szerint a szabadon bocsátott emeltyűknek erősebb-gyengébb kilengését teszik lehetővé, miáltal a húrok erősebben vagy gyengébben szólaltatnak meg. A (Q) harántrúd egyik végén a (Q2) peczek (6. és 8. ábra van megerősítve, mely a harántrúd körül forgatható kétkarú (R) emeltyűnek (R2) agyában kiképezett csavarmenetszerü (Rl) hasítékba nyúl. Az (R) emeltyű szabad végeivel a fölfelé nyúló (T, TI) rudak (7. ábra) csuklósan vannak összekötve, melyek a (T2, T3) fogakkal bírnak, melyekkel az (U) rúgó végén kiképezett (U2) villában elrendezett (Ul) peczek váltakozva kapcsolódhatik. Az (U) rúgó a (Dl) emeltyükhöz hasolllóan van elrendezve és a (G2) zsinór segélyével a (H3) emeltyűvel (1. ábra) van összekötve, mely a kótalap által működtetik. Az (Ul) peczek (6. ábra) a villavég egyik oldalából kiáll és a (J) tengelyre ékelt (K2) csillagkerékkel kapcsolható össze a mennyiben, midőn a (H3) emeltyű a kótalapban alkalmazott megfelelő áttörésbe csappan, az (U) rúgó szabadon bocsáttatik és az (Ul) peczek a csillagkerék pályájába jut és az egyik vagy másik siilyesztett (T2) vagy (TH) fog alá kerülvén, a (T) vagy (TI) rudakat megemeli és ez által elforgatja az (Ii) emeltyűt, minek következtében a csavarmenetalakú (Rl) hasíték a (Q2) peczekre behatván, a (Q) harántrudat hosszában eltolja, úgy hogy a (Ql) karok a (Dl) emeltyűkhöz közelednek vagy ettől távolódnak, miáltal ezen emeltyűk kisebb vagy nagyobb lengést végezhetnek, a mi meghatározza azon erőt, mellyel a (D5) kampók a húrokat megütik. Ezen elrendezés segélyével bármily hangerősséget, úgymint pianót, piauisszimót, fortét, fortisszimót érhetünk el, magától értetődik azonban, hogy a (H3) emeltyű az (F) kótalapban kiképezett külön áttörések által befolyásoltatik. melyek különböző hosszal bírnak aszerint, a mint ezt a hangerősség megköveteli, úgy hogy az (U) emeltyű kisebb-nagyobb mértékben emeltetik meg aszerint, amint szabadon bocsátása rövidebbhosszabb ideig tart. Ha ugyanis az (U) emeltyű csak egy pillanatra bocsáttatik szabadon, a csillagkerék által csak kis távolságra emeltetik meg, ha ellenben a (H3) emeltyű alá egy hosszabb áttörés jut, akkor az (U) emeltyű hosszabb ideig bocsáttatik szabadon és következésképen magasabban is emeltetik, a harántrúd pedig erősebben tolatik el. Belátható továbbá, hogy a kétkarú (R) emeltyű addig marad meg állásában, inetybe beállíttatott, míg az (U) emeltyű ismét szabadon nem bocsáttatik, úgy hogy a hangszer egy bizonyos hangerősséggel addig játszik, míg a (Q) harántrúd újból el nem tolatik. Midőn a (T) rúd az (U) emeltyű
