30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

- 7 jesen tetszőleges. A (61) kefék a szigetelőből készült és a (86) szupporton megerősített kefetartóra vannak szerelve, melynek forgását a (87) fogasív gátolja meg. Mikor a beállítót a hengeres váltóval kapcsolatban alkalmazzuk, azt legelőnyösebben a (63) fogaskerékre erősített (92) lemezre szereljük, úgy hogy a bekapcsoló a hengeres váltó keféivel együtt forogjon. A fölhívó kapcsoló beállítójának (87) körszeletén alkalmazott három kontaktussor mindegyikében egy-egy (N) normálkontaktus és tíz-tíz, I—X számozással számozott, más kontaktus van alkalmazva (5. ábra), mely kontaktusok a fölhívó kapcsolónál teljesen elégségesek. Az összekötő kapcsolónál az (N) és (I) kontaktus között még egy holt kontaktus is be van kapcsolva, melynek czélját később fogjuk ismertetni. A (88) rúgó, melynek szabad vége a fogasív agyára tekercselt szalaggal van összekötve, a fogasívet a nyíl irányában (lásd a 11. ábrát) forgatni törekszik és a (89) kikapcsoló emelő minden ide-oda mozgásánál — mit a (90) karba fogódzó (28) elektromágnes fegyverzete, illetőleg a (91) rúgó idéz elő — egy teljes osztással engedi tovább mozogni. A kikapcsoló fogak és kilincsek akként vannak alakítva, hogy a (87) fogasív a zérus állásba forogjon vissza, mikor a (92) lemezt, melyre a beállító szerelve van, a (62) tengely által kifejtett nagyobb forgató nyomaték forgásnak indítja és a fogasívből lefelé nyúló (93) nyújtványt a (92) lemezen kiképezett hasítékban, például a fix (24) hengeren vagy egy más fix tartőn alkalmazott (94) ütköző felé, illetőleg azon túl mozgatja (lásd a 19. és 20. ábrát). A kontaktusokat viselő körszelet forgás tengelye nem esik a (92) lemez forgástengelyébe, úgy hogy ha a (93) nyújtványt és a (94) ütközőt megfelelően rendezzük el, ezek egymást abban a pillanatban, mikor a körszelet keféi a normális helyzetet foglalják el, elkerülhetik, úgy hogy a (92) lemez az előre mozgását újabb művelet végzése czéljából folytathatja. Ha a bekapcsoló egy fix lemezre van szerelve, azt az előbbi helyzetébe valamely forgó rész egy csapja vezeti vissza. A hengeres váltó és a beállító keféi között a kapcsolatot például a (71) drótok létesíthetik (lásd a 13. és 14. ábrát), melyek eléggé hajlékonyak, hogy a részek aránylag kis elmozdulását megengedjék. A beállító kontaktusai és a henger keféi között ugyancsak lehet kapcsolatot létesíteni a (71) drótok vagy más hajlékony tagok segélyével. A többszörösen alkalmazott és a bekapcsolást létesítő berendezések egyikének szerkezete és működési módja a következő: Föltételezzük, hogy mindegyik előfizetőt a központtal két fémes (1 2) vezeték köti össze, az 5—9. ábrán az egyes fix kontaktusokat kis körök jelzik. A hengeres váltó kontaktusai tizenkét egyenes sorban, a beállító kontaktusai három vagy több íven vannak elrendezve. A fölhívó kapcsoló lényegében a 11—18. ábra alapján leírt részekből áll. Ez a berendezés valamely, az illető bekapcsolást létesítő berendezéshez tartozó előfizetőt a bekapcsolást létesítő berendezés többi részével köti össze. Mindegyik vonal két (1) és (2) vezetéke elágazó vezetékek segélyével (lásd az 1. és 5. ábrát, hol csak egy vonal van ábrázolva) a váltó hengerek két-két (60) kontaktusával van összekötve, a két vonal kontaktuson kívül még egyegy védő kontaktus is tartozik minden vonalhoz, melyek hasonló módon a (3) vezetékkel vannak összekötve. Ez a vezeték csak a központon van alkalmazva. Ha az előfizetők bekapcsolása a tizes számrendszer alapján történik, a száz (1) vezeték száz kontaktusa legelőnyösebben tíz csoportba van elrendezve, melyek mindegyikében tíz, 0—9 számozású kontaktus van beosztva. A (2) és (3) vezeték kontaktusainak elrendezése hasonló. Egy csoport kontaktusai egy vízszintes sorban, a henger ugyanazon negyedében vannak elrendezve. Mindegyik csoporthoz egy-egy (61) kefecsoport tartozik, mely az (1 2 3) vezetékek számának megfelelően három kefé-