30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont
30. ábra a tizes beállító fölülnézete, a 31. ábra annak oldalnézete, a 32. ábra az előfizető állomáson alkalmazott jelző berendezés egy czélszerű kiviteli alakjának elölnézete, a 33. ábra annak metszete! a32. ábra D—D vonala szerint, a 34. ábra a 32. ábrán látható szerkezet hátulnézete, a 35. ábra a 34. ábrán látható váltórúgó és kontaktus ütköző részletrajza, a 36. ábra az előfizető állomáson alkalmazott jelző berendezéssel kapcsolt jelzésbeállító elölnézete, a 37. ábra metszete a 36. ábra E—E vonala szerint, a 38. ábra ugyancsak metszete a 36. ábra F—F vonala szerint, végül a 39. ábra az előfizető állomás kapcsolási sémája, Az 1. ábrán látható vázlaton öt bekapcsolást létesítő berendezés főrészei láthatók, eme részeket a következő módon jeleztük: (4) a fölhívó kapcsoló, (5) a forgó váltó, (6) a jelzésátvivő kapcsoló, (7) és (8) két átkapcsoló, melyek az első, illetőleg a második ezer meghatározására szolgálnak, (9) az összekötő kapcsoló, (10) a tizesjelző, (11) a tizesbeállító, (12) az«indító». A kapcsolás részletei világosakká lesznek, ha az 1. ábrába a 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8. és 9. ábrán ábrázolt szerkezeteket a (10 11 12 4 5 6 7 8) és (9) szerkezetek helyére helyettesítve képzeljük. Mielőtt a kapcsolást létesítő berendezés részleteinek ismertetésére térnénk át, első sorban a hengeres váltót, ennek bekapcsolható kerékáttevését és a beállítót fogjuk ismertetni, mely szerkezetek a különböző kapcsolóknál lelnek alkalmazást. A hengeres váltó a 11—15. ábrán látható. A (60) fix kontaktusai drótból vagy bádogból készültek, legelőnyösebben a 15. ábra szerint lehetnek alakítva és valamely alkalmas szigetelő anyagba vannak ágyazva. A sematikus rajzokon eme kontaktusokat körökkel jeleztük. A belső végeik a szigetelő testből kiállanak, hogy a > váltó keféivel kontaktusba juthassanak, külső végeik pedig oly módon vannak alakítva, hogy az előfizető vezetékekkel öszszeköthetők legyenek. A megrajzolt kiviteli alaknál a hengeren a (60) kontaktusok tizenkét sorban vannak elrendezve, mindegyik sor vagy gyürü negyvennégy kontaktusból áll, tehát a gyűrű egy negyedrészén tizenegy kontaktus foglal helyet, azonban a kontaktusok száma kisebb vagy nagyobb is lehet. Ennek megfelelően négy, egyenként tizenkét keféből álló kefecsoport is van alkalmazva, melyek a kontaktusok belső fölületére fekszenek és melyeket a (63) fogaskerék által forgatott (62) tengely indít mozgásnak. A (24) henger két (64) lemez között foglal helyet. Az alsó lemez a (62) tengely csapágyát viselő (65) lemezre van szerelve, ez a lemez pedig a berendezés keretére szerelt (67) támasztó csapágyba nyúló függélyes (66) csappal van ellátva, oly czélból, hogy a fix kontaktusokat viselő szigetelő hengert eme csap körül elforgathassuk és ily módon a szigetelő a henger egész kerületén hozzáférhetőkké váljanak a kontaktusok. A (61) keféket két-két rúgó alkotja, melyek végeiken egymástól1 szétállianak, úgy hogy a (60) kontaktusok a két rúgó közé léphetnek és ezeken súrlódhatnak. Ezek a (61) kefék az ebonitból vagy más szigetelőből készült (67) kefetartó hornyaiban vannak elrendezve és ezekben a (68) szorító lemezek segélyével vannak rögzítve, melyek a (67) kefetartó külső fölületén foglalnak helyet és a keféktől a szigetelőből készült (69) csíkok segélyével vannak szigetelve. A kefék belső végéhez erősített (71) drótok a (24) szigetelő hengerből ennek fölső végén ki vannak vezetve, hogy más részekkel kapcsolatot létesíthessenek, vagy pedig két-két kefe között létesítenek kapcsolatot, úgy hogy egy-egy ily kefepár két-két (60) kontaktust, tehát az említett kontaktusok külső végeihez csatlakozó drótokat is egymással összeköthesse. A (67) kefetartók a (70) öntött vas-karok útján a (62) tengelyre vannak szerelve. A föntebb leírt berendezés, mely egy forgó váltót
