30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

- -.'6 — föl, mikor a (111) kefe ismét a 36-ik kontaktust éri. A (213) váltó áramkörét a te- I lepbe bekapcsolt (116) kefe, a (214) váltó hátsó kontaktusa, (112 102 és 230) képezi, mely utóbbi az indító kis ellenállású (212) váltó elektromágnesén át a telep negativ sarkához van kötve. Ez az utóbbi váltó elektromágnes nem gerjed, mert ellenállása és ampére-tekeriileteinek száma csekély és a (213) váltó elektromágnes nagy ellenállása következtében áramot nem kap. A tizes jelzőt más módon is lehetne a többi előfizető szabad rendelkezésére bocsátani, például a forgóváltó vagy a berendezés más része által a bekapcsolási folyamat most jelzett időpontjában működésnek indított szerkezet segélyével. Mikor a forgóváltó az első állását elhagyja, a (45) kapcsolat is megszakad, tehát a (219) váltó elektromágnes fegyverzetének helyzetváltozása, melyet a tízes jelző (115) keféjének mozgása idéz elő, erre az áramkörire és a (19) elektromágnesre befolyást nem gyakorolhat. A forgó váltó, mikor azt a tizes beállító az első állásából elindította, a (17) elektromágnes áramkörének megszakadása után a (23) ellenőrző korongjának hatása alatta második állásában önműködően megáll. A forgó váltó második állásánál a következő kapcsolatok létesülnek: A (215) jelzésváltó (7. ábra) áramköre: (231—221, 1) és a jelzésátvivő karja között a kapcsolat ép úgy a (231—222) elágazás, mely ugyanazon bekapcsolást létesítő berendezés összes átkapcsolóihoz vezet; a jeladó (33) elektromágnese és a jelzésátvivő bekapcsoló között a kapcsolat, valamint a (2) vonalon át (206) és (123) között; az ezres beállító (30) elektromágnesé- ! nek (7. ábra) kapcsolata (192)-től a nega- ! tiv sarkig, az átkapcsoló beállító ja (31) elektromág- | nesének kapcsolata (195)-től a negativ sar- j kig, az átkapcsoló (21) mágnesének kapcsolata a sorrendszabályozó (55) részétől a negativ sarkig, a lefoglalt összekötő kapcsoló (32) beállító mágnesének kapcsolata (53)-tól (6. és 7. ábra) (322)-ig, mely (422 és 196) között az átkapcsolón megy át (9. ábra), végül a forgóváltó saját indító elektromágnese és egy (53) elágazás között a kapcsolat, mely a forgóváltónak a második helyzetből egy el nem foglalt összekötő kapcsoló lefoglalása után való továbbmozgatására szolgál. Mikor a jelzésátvivő bekapcsoló a föntebb leírt módon megindult és a (142) kar elmozdulása következtében az előfizető állomáson az (1) vonal megszakadt, a (206 és 2) vonalon át hullámokat küld, melyek közül az indító hullámot követő első hullám a (142) kart a holt kontaktusról az első negyed első kontaktusára állítja. Míg a (142) kar eme helyzetében van, a telep pozitív sarkától az ezres beállító (30) elektromágneséhez áramhullámok mennek a következő áramkörön: pozitív sark (7. ábra), a (215) váltó hátsó kontaktusa, áthidaló kefék, a jelzésátvivő bekapcsoló harmadik és negyedik kontaktussora, (191 192) a forgóváltó tizennegyedik kontaktussora, negativ sark (6. ábra). Az első hullám azonnal létesül, a mint a (142) a holt állásba (39. ábra) mozog. A fölhívó állomás beállítójának ezres gombja — mikor ez oly helyzetben van, hogy az 1845-ik előfizetővel létesüljön kapcsolat — két áramhullámot bocsát a (30) elektromágnesbe, mielőtt a (215) váltó gerjesztve volna, ezután az említett elektromágnes áramköre a (215) váltó hátsó kontaktusánál megszakad és az ezres bekapcsoló megáll. Míg az ezresek átvitelére szolgáló áramhullámok a (2) vonalon lefolynak, a váltó-emelőt a telep pozitív sarkától kiinduló áramhullám fölemelve tartja, mely áramhullám útja a pozitivsarktól (7. ábra) a következő: a váltó mellső kontaktusa, az ötödik és hatodik sor áthidaló keféi, (232) a váltó csévéi és a telep negativ sarka. Miután az áthidaló kefék az