30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

1 hez csatlakoznak és a kapcsolási elrendezésen látható kontaktuspeczkekkel oly módon jönnek érintkezésbe, hogy akkor, mikor az emelő le van nyomva, a (147) kontaktusrúgó az (1) vonallal a (161) lemez mellső oldalán alkalmazott folytonos súrlódó gyűrű útján kapcsolatba jön és az ezen súrlódó kefe a (142) karral létesít kapcsolatot, míg a (148) rúgó a (2) vonalat a (146) csöngetyűn át a (140) kontaktuspeczekkel köti össze, úgy hogy a csöngetyű a normális helyzetnél az (1 2) vonalvezetékek közé be van kapcsolva. A (33) elektromágnes a (148) rúgó és a (179) kontaktus között van bekapcsolva. A (144) rúgó a (179) kontaktusra fekszik és ezt az elágazást földre kapcsolja, mikor a (142) kar a (140) peezekről a (141) peczekre megy át, hogy a (153) emelőt a jeladó működtetése czéljából mozgásnak indítsa. A (144) rúgót egy (143) szögemelő működtetheti, melynek a (142) kontaktuskar tengelyére ékelt (150) exczenterrel együttműködő foga és egy akként elrendezettbevágása van, hogy a (144) rúgó a földzárlatot megszakíthassa, mikor a (142) kar a normális helyzetét foglalja el. A kar előre mozgásánál ennek foga az exczenterkorong kivágásából kilép és az exczenterkorong az áramkört (179)-nél megszakítja, míg a (142) kar egy teljes fordulata után a (140) állásba tér vissza. Mikor a (169) orr egy megfelelő rúgó hatása alatt fölemelkedik, a (147) és (148) rúgók a föntebb leírt összeköttetést megszakítják és a hallgatót, a (27) beszélőt és (26) csöngetyűváltót kapcsolják be a két vonalvezetékbe. A csöngetyűváltó akként van kiképezve, hogy a két vezeték között áthidaló ellenállást képezzen. Hogy a (169) váltó fölhívás közben a szabványos helyzetéből el ne fordulhasson, a (142) kontaktuskar tengelyére egy második (155) exczenterkorong van fölékelve, melynek akként elrendezett bevágása van, hogy a forgatható (156) kikapcsoló kar egy foga azalatt, mialatt a (142) kontaktuskar J a (140) szabványos kontaktuson fekszik, eme j kivágásban marad és a (159) kart kikapcsolva tartja. Mikor azonban a (142) kontaktuskar előre mozog, az exczenterkorong a kikapcsoló emelő végét oly helyzetbe viszi, melyben a (169) emelőt annak következtében, hogy ennek (157) megnyújtása pályájába kerül, megfogva tartja. Mikor azonban a (142) kar a fölhívást már közvetítette és a (145) kontaktuspeczkek fölött elhaladt, a (156) emelő foga ismét a (155) korong kivágásába fogódzik, úgy hogy a (169) emelő újból szabaddá válik, tehát helyzetét megváltoztathatja és a (26) csöngetyűváltón és a telefonszerkezeten át kapcsolatot létesíthet a két (1 2) vonalvezeték között. Hogy a jeladó jeleket akkor ne közvetíthessen, mikor a (169) emelő nincs a megfelelő helyzetben, például mikor a hallgatót leakasztjuk, de a (153) emelőt le nem nyomjuk, egy forgatható (164) ütközőt alkalmazunk. Ezt a (169) emelő (165) csapja — ha ez az emelő le van nyomva — rendesen a fölemelt helyzetben tartja és ekkor az ütköző a (153) emelő (166) csapjának pályájából el van távolítva, úgy hogy a (153) emelőt teljesen le lehet nyomni és a (142) kart a (141) csaphoz lehet közelíteni. Mikor azonban a (169) emelő föl van emelve, mi akkor történnék meg, mikor a hallgatót a horgáról leakasztottuk, a (164) ütköző oly helyzetet fog elfoglalni, melyben a (166) csap mozgását akadályozza és meggátolja, hogy a (153) emelőt teljesen lenyomjuk. Ezért a berendezés működésnek nem indulhat és jelzést nem közvetíthet, mikor a (153) emelő le van nyomva és (166) csapjával a (164) ütközőbe ütközik, tehát a (331 elektromágnes meggátolja, hogy a rúgó letekerődzzék. Ekkor a központi kapcsolást létesítő berendezés sem indulhat működésnek, az (1) vonal pedig az előfizető állomásán földre kapcsolva marad. A (169) emelő lenyomása után azonban a (153) emelőt is lenyomhatjuk és a fölhívás megkezdődhetik, azonban ebben az esetben a (169) emelő lenyomva marad mindaddig, míg J a fölhívás be nem fejeződött. A beszélgető áramkört a központon föl-