30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

egymással kapcsolni, akkor annyi ily szakaszt kell alkalmazni, a hány száz előfizető van a központhoz kapcsolva. Ezer előfizetőnél több előfizetővel bíró központoknál a tíz szakaszt nem szaporítjuk. Ha az előfizetők száma ezernél több, mindegyik szakasz többszörcsen alkalmazott bekapcsolást létesítő berendezésénél egy-egy második átkapcsolót kell alkalmazni, melynek szerkezete az előbb jelzett és 100 előfizetőtől 999 előfizetőig alkalmazott átkapcsoló szerkezetével azonos. Eme berendezés alkalmazása következtében az oly telefonközpont, mely 10,000 előfizető kiszolgálására elégséges, csak tízszer annyi készüléket igényel, mint az oly központ, melynek csak 10,000 előfizetője van, míg az eddigi önműködő telefonközpontoknál a készülékek száma az előfizetőik számával négyzetes arányban növekedett. Az ezres beállító arra szolgál, hogy ama szakaszban, melyhez tartozik, az egyik átkapcsoló áramzáró karját arra az ezres állítsa be, mely a fölhívandó előfizető számával megegyezik. Hogy a fölhívó és összekötő kapcsolóban a részek ama mozgását, mely száz előfizető között a kapcsolás létesítésére szükséges, kisebbé tehessük, mindegyik kapcsolót két-két külön részre bontjuk szét, melyek mozgása egymáshoz koordinálva van, eme részek egyike a «hengeres váltó» a másika a beállító. A hengeres váltón a kontaktusok csoportokva vannak osztva, a kefék pedig, melyek eme csoportok fölött mozognak, a második váltó, vagyis a «beállító» kontaktusaival vannak összekötve, a beállító keféi pedig akként vannak elrendezve, hogy a hengeres váltó kontaktusain mozgó kefékkel kapcsolatban legyenek, mikor ezek a megfelelő kontaktusokra fekszenek. A föntebb jelzett módon megosztott kapcsolók helyett oly berendezéseket is lehet alkalmazni, melyeknél a kefék két egymással szöget képező irányban mozognak, mikor is az egyik mozgásnál a kefék ama kontaktus sor fölé állanak be, melyben a megfelelő kontaktus fekszik, a másiknál ellenben ezt a kontaktust magát választják ki. Czélszerűbb azonban, ha két egymástól független kefecsoportot alkalmazunk, melyek közül az egyik a kontaktuscsoportot, a másik az ebben fekvő kontaktust választja ki. Mindegyik fölhívó és összekötő kapcsoló és az átkapcsoló a föntebb jelzett czélirányos módon képezhető ki, ennek következtében mindegyik jelzett berendezés egy-egy hengeres váltóból áll, melyen az összes, az illető szakaszhoz tartozó vezetékek kontaktusai vannak alkalmazva, továbbá egy-egy második beállító váltóból, melynek kevesebb kontaktusdarabja van és melynek kontaktusai az előbb említett hengeres váltó keféivel létesítenek kapcsolatot. A beállítót czélszerűen lengő fegyverzettel bíró elektromágnesek kilincskerekek közvetítésével működtetik, míg a hengeres váltót állandó forgást végző tengely forgatja, mellyel a hengeres váltót alkalmas elektromágnesek segélyével ki- és bekapcsolható kerékáttevés kötés köti össze. A kapcsolók beállítására és a beállított i helyzetben való rögzítésére mágneses vagy elektromágneses mozgató és ellenőrző berendezések szolgálnak, minők az elektrotechnikában gyakran lelnek alkalmazást. Az egy szakaszhoz tartozó többszörös berendezések helyes működését egy külön szerkezet, a «tizes jelző» szabályozza, mely meggátolja, hogy ugyanazt a berendezést különböző előfizetők egyidejűleg működtessék, a mennyiben eme tizes jelző áramváltó karja a különböző többszörös berendezéseket egymásután, tehát egyenként kapcsolja be. Mikor az egyik előfizetőtől fölhívó áram indul ki, az áramváltó kar a fölhívó vezeték kontaktusára fekszik és ezen mindaddig fekve marad, míg az illető fölhívó előfizető az egyik el nem foglalt többszörös berendezéssel kapcsolatba nem jutott, ekkor az áramváltó kar tovább mozog és lehetővé teszi, hogy egy másik előfizető egy másik el nem foglalt berendezéssel jöjjön kapcsolatba. A fölhívó vezetékkel egy másik előfizető kapcsolatot nem létesíthet, mert ezt a fölhívó vezetéknek