30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

- 140 -megfelelő kontaktusát árammal lássa el. A különböző váltó elektromágnesek működését és azoknak a tizes jelzővel való együttműködését a berendezés általános működési módjának leírásánál fogjuk ismertetni. A tizes beállító, mely minden szakasznál alkalmazást lel, arra szolgál, hogy a tizes jelzővel együttműködve, a fölhívó kapcsolót a megfelelő helyzetben állítsa meg, mikor a (185) kábel különböző erei, melyek a tizes jelző tizes gyűrűjének egyes kontaktusaitól indulnak ki, mint vizsgálóvezetékek szerepelnek és amaz áramhullámok számát szabják meg, melyek a tizes -beállítónak az összes bekapcsolást létesítő berendezésekkel közös (187) vezetékén a megfelelő elágazó vezetékek útján a fölhívó kapcsolók egyikének (29) elektromágneséhez jutnak. A tizes beállító azonban más módon a fölhívó kapcsoló más része közvetítésével is működtetheti akként a fölhívó kapcsolót, hogy a tizes jelző állásának megfelelően álljon be. A tizes beállító közvetve vagy közvetlenül indul a fölhívó előfizetőtől jövő jelzésnek megfelelően működésnek és azután addig forog, míg a (185) kábel egy oly erével nem jön kontaktusba, mely a tizes jelző (114) keféjével érintkező kontaktussal van összekötve. Ekkor a fölhívó előfizető által lefoglalt bekapcsolást létesítő berendezés fölhívó kapcsolójának (29) elektromágnesébe vezet áramhu Hámokat. A tizes bekapcsoló a 10. és 31. ábrán látható módon lehet szerkesztve. A (120) keféi egymással állanak kapcsolatban és a (225) kefetartók közvetítésével vannak a (180) hajtókerék agyán megerősített (182) karokra szerelve, melyeket a (138) küllős gyűrű köt egymással össze, mint a tizes jelzőnél. A kefék egy kontaktusgyűrűn futnak, melynek egyik fele folytonos tápláló szegmentumot képez, másik fele pedig egyes egymástól szigetelt szegmentumokból van összeállítva. A jelzett súrlódó gyűrű az alapzaton (183) lemez segélyével van megerősítve, az alapgyűrű pedig a 25. ábrán látható (129) agy- 1 hoz hasonló (139) fix agyon van fölszerelve. A tengelyre ékelt (180) keréken megerősített (182) karok a tizes jelző hasonló részeinek megfelelően lehetnek kiképezve. Az (50) megosztott szegmentum egyes kontaktusdarabjai, mint az a kapcsolási sémán látható, sokszoros kapcsolás szerint vannak a fölhívó kapcsolókkal összekötve. A be nem kapcsolt kontaktusok köz képezésére szolgálnak. Mikor az egyik kefe oly kontaktusra fekszik, mely a (185) kábel valamely erén át áramot kap, a (210) váltó elektromágnes gerjed, ez mellső kontaktusánál egy áramkört zár, mely a (121) kontaktushoz vezet áramot, a másik kefe pedig ezután a (187) vezetékkel összekötött kontaktusok fölött való mozgása közben eme vezetékekbe áramhullámokat bocsát, mely hullámok száma attól függ, hogy a mágnesek gerjesztése után hány kontaktussal érintkezik a kefe. A váltó elektromágnes mágnesességét az által veszti el, hogy egy ellentétes tekercselésű, a (48) kontaktussal összekötött csévéjén a berendezés működésiének befejezte után áram folyik át. Egy másik (46) kontaktus, mely a megosztott (50) szegmentum vége felé van elrendezve, az összes bekapcsolást létesítő berendezéseken végig menő (49) vezetékhez van kapcsolva, mely vezeték sokszoros kapcsolás szerint van a forgóváltók mágneseivel a forgóváltók első helyzeténél összekötve, hogy ezek egyikét a második helyzetébe vigye. A (120) kefe tengelyét ugyanoly módon lehet működtetni, mint a hengeres váltó kefetengelyét, nevezetesen egy (18) elektromágnes és (23) ellenőrző korong segélyével, mely akkor, mikor a fogaskerékmű a kefetengely egy fordulatánál ugyancsak egy fordulatot végez, két, átlósan egymással szemben elrendezett bevágással van ellátva (lásd a 3. ábrát). A (18) elektromágnes igen gyorsan gerjed, hogy a kapcsolást létesítő berendezés működésnek induljon, a mint a forgóváltó a szakasz összes forgó váltóival sokszoros kapcsolásban lévő (41) vezetéken áramhul-