30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

- 140 -nálunk. Arra szolgál, hogy avval az átkap­csolóval létesítsen kapcsolatot, mely a föl­hívandó előfizető vezetékeinek kontaktusait tartalmazó csoporttal van összekötve és annyi kontaktussal van ellátva, a hány át­kapcsoló tartozik az illető bekapcsolást lé­tesítő berendezéshez. A 7. ábrán látható ezres beállító telje­sen úgy szerkeszthető, mint a föntebb le­írt beállító, azonban az ezres beállítónál csakis két kefe és két kontaktussor szük­séges, a sorok első kontaktusai holt kon­taktusok, a többi kontaktusok pedig a be­kapcsolást létesítő berendezés egyes átkap­csolóival vannak összekötve. (30j a működ­tető elektromágnes. A keféket a (193 96 és 97) vezetékek kötik össze a forgó vál­tóval és az átkapcsolókat működtető be­rendezésekkel, a kontaktusok pedig az át­kapcsoló beállí tóját működtető elektromág­nessel és a forgó váltó keféivel vannak a (194 54) vezetékek útján összekötve. Az ezres beállítót a zérus állásából a beren­dezés más részei segélyével indítjuk meg. Például fix tartóra szereljük és mint azt megrajzoltuk, a forgó váltó tengelyére ékelt (92) korongon két (95) csapot ren­dezünk el (22. ábra), melyek egyikébe vagy másikába a beállító (87) korongjának egy megnyújtása beleütközik. Az egyik csap a forgó váltó egyik fél fordulata alatt, a másik csap annak másik félfordulata alatt működik. A csapok a (87) korong megnyúj­tásából önműködően kikapcsolódnak, amint a korong a normális helyzetébe tér vissza, mint azt a beállító működésének ismerte­tésénél a 11., 12., 19. és 20. ábra alapján le fogjuk írni. A váltók — melyek az egyes bekap­csolást létesítő berendezéseknél alkalma­zást lelnek — egyszerű elektromágnesek, a 7. ábrán látható módon kapcsolhatók be és a berendezés tetszőleges részén rendez­hetők el. Eme különböző váltó elektro­mágnesek közül (215) a jelzésváltó, (216) a kikapcsoló váltó, (217) a csöngettyűváltó és (220) egy külön váltó, melyek bekap­csolását és működését az egész berendezés működési módjának ismertetésénél fogjuk leírni. (201) a lüktető vagy váltakozó áramot szolgáltató szerkezet (7. ábra), ezt a föl­hívó előfizető vezetékével az egyik kap­csolást létesítő berendezés (217) váltója köti össze. (205) egy önindukczió nélküli ellenállás, mely a (217) váltó csévéjével párhuzamosan van kapcsolva és arra szol­gál, hogy a váltó csévéje a beszélgetést ne akadályozza, (204) egy indukcziós cséve, melynek két egyenlő tekercselése van. (202 és 203) a különböző czélokra szolgáló egyenáramot szolgáltató berendezés két sza­kasza, melyekkel az egyes bekapcsolást lé­tesítő berendezések a leírandó módon jön­nek kapcsolatba. A bekapcsolást létesítő berendezés külön­böző részeinek működtetésénél a (202) és (203) telep vagy generátor két szakaszát lánczolatosan kapcsolva, a beszélgetésnél pedig az egyik szakaszát egymagában hasz­náljuk. Az összes szakaszok bekapcsolást létesítő berendezéseit egyetlen generátor, vagy a 7. ábra szerint külön generátorok táplál­hatják. A sarkakat a rajzon a -)- és — je­lek jelzik, a föntebbi módon jelzett ponto­kon a vezetékek a generátorhoz csatlakoz­nak, a generátorhoz vezető különböző ve­zetékeket azonban a rajz egyszerűsége szempontjából elhagytuk. A — jel rende­sen a földre kapcsolt vezetékeket vagy a visszavezetést jelzi. A sorrend-szabályozó az egész központtal közös és arra szolgál, hogy az egyes bekapcsolást létesítő berendezések csak egymásután működhessenek, tehát egyszerre csak egy lehessen működésben. Más szóval, a sorrendszabályozó a külön­böző szakaszoktól egyidejűleg jövő jelzése­ket oly módon választja szét, hogy az egy szakaszhoz tartozó bekapcsolást létesítő be­rendezések csakis egymásután működhesse­nek, vagyis az egyik berendezés csak ak­kor jöhessen működésbe, mikor a másik a kapcsolást már annyira létesítette, hogy egy újabb kapcsolás megkezdése zavart nem okozhat. Tehát a sorrendszabályozó fő

Next

/
Thumbnails
Contents