30414. lajstromszámú szabadalom • Armatura-tekercs dynamolelekromos gépek számára

sítéséből vagy több ily egyesítésnek egy j egésszé való csoportosításából áll. Habár a rajzon föltüntetett tekercs egy | négy pólusú gép számára való, a találmány nincs korlátozva e kivitelre és ép így alkalmazható más sarkelrendezésekhez is. A tekercs szabálytalan hatszög-alakkal bír. Két egyenes és párhuzamos (1) és (2) oldala czélszerűen egyforma hosszú és ezen oldalak oly síkokban vannak elrendezve, melyek az armatúra tengelyére sugárirányúak. Ezen oldalak mindegyikének sugármélysége lényegében egyenlő az armaturahasítékok mélységével és vastagsága egyenlő egy vezeték vastagságával, hozzáadva a szigetelést. A tekercs két vége czélszerűen hasonló alakkal bír és mindegyik két ferde (3) és (4) részből áll, melyek a tekercs vége mögött kinyúlnak. A (3) rész az (1) oldallal tompaszöget képez és nem fekszik oly síkban, mely a tekercs vagy armatúra többi részével meghatározott viszonyban állana, minthogy a (3) rész az (1) oldal síkjából a (4) rész síkjába, spirálszerű hajlítás vagy görbítés által csak fokozatos átmenetet képez, mi mellett az (1) oldal belső (5) vezetéke a (4) részben a fölső vagy külső helyet foglalja el és az (1) oldal külső (6) vezetéké a (4) rész belső vezetékét képezi, míg a közbenső vezetékek viszonylagos helyzetüket a természetes sorrendben megfelelően változtatják. A (4) rész a (2) oldallal tompaszöget képez és a kettő között a (7) kanyarulat van kiképezve. A (4) rész oldalfölületei czélszerűen függélyes síkokban fekszenek. Ezen oldalfölületek azonban a függélyeshez képest kissé ferdék is lehetnek, a nélkül, hogy ez által a tekercs milyensége befolyásoltatnék, föltéve, hogy e tekintetben az összes tekercsek egyformák. A (4) rész homlokoldala, mint a rajz mutatja, az armatúra tengelyével központos gyűrűszerű síkban fekszik (2. ábra). A (7) hajlítás sajátsága a 4. és 5. ábrákból érthető meg. Ezen hajlítás készítésénél a (2) oldal fölső (6) vezetékét hirtelen hátrafelé és azután lefelé és körülhajlítjuk, úgy hogy a (4) részen legalul kerül, míg a (2) oldal alsó (5) vezetéke központos meghajlítása folytán a (4) rész fölső vezetékévé lesz. A közbenső vezetékek az (5) és (6) vezetékek között a természetes sorrendben megfelelő központos helyzetet foglalnak el. Oly armatúráknál, melyeknél a tekercshasítékok mélysége nagyobb, mint az ezen hasítékok közötti távolság, a (7) hajlítást az armatúra hátsó végénél némileg módosítani kell, minthogy ez esetben a hasítékok közötti hely nem elegendő, hogy az 5. ábrában rajzolt alakkal bíró teljes hátrafelé való hajlítás végeztessék. A leírásban és igénypontban használt «belső» és «belül» kifejezés az armatúra tengelyéhez viszonyítva értendő. A 6. ábria a most említett armaturák részére való megfelelő módosítást mutatja, mely abban áll, hogy a vezetékek néhányát egymásra fektetjük, úgy hogy a tekercs e helyen részben kétszeres vastagsággal bír. Ezen módosításra az armatúrának a kommutátor felőli végénél rendszerint nincs szükség, és pedig azért, mert a kommutátorhoz haladó vezetékek a (7) hajlításban a vezetékek számát annyira csökkentik, hogy az 5. ábrában rajzalt hajlítás használhatása lehetővé válik. Látható tehát, hogy a tekercs vezetékei négyszer változtatják meg a tekercselésnél viszonylagos helyzetüket. A vezetékek az (1) és (2) oldalaknál ugyanazon viszonylagos helyzetet foglalják el, míg a két (4) részben a vezetékek helyzete a két (1 2) oldalhoz képest teljesen megfordított és pedig mindkét (4) részben egyformán. A vezetékek ezen elrendezéséből következik, hogy a tekercs egyik oldaláról jövő (8) vezetékek ezen oldalt a belső szélen hagyják el, míg a másik oldaltól jövő (9) vezetékek utóbbit a külső szélen hagyják el. Ezen elrendezés igen megkönnyíti az említett vezetékek kezelését és a kommutátorhoz való kapcsolását, a mit az armatúratekercselésekkel gyakorlatilag foglalkozók azonnal fölismernek. A vezetékek ezen el-