30360. lajstromszámú szabadalom • Csipkeverő gép

dákkal együtt tolódnak el a gép hosszanti irányában, mi azért szükséges, hogy a bordahasítékokba nyúló működtetők a borda eltolásánál káros oldalnyomásnak kitéve ne legyenek. Minthogy a középborda mozdulatlan, a középső működtetőknek és az (L2) sínnek oldalirányban eltolódnia nem szabad, ellenben a hosszanti sínnek emelhetőnek és sülyeszthetőnek kell lennie, hogy a működtetőnek fölfelé álló vége a középborda hasítékában emelhető és sülyeszthető és így a szán fogasivével kapcsolatba és kapcsolaton kívül hozható legyen. Ebből a czélból a hosszanti sín a háromkarú (H3) emelő (3. ábra) egy karjára van szerelve, mely emelő a (w3) tengelyen van fölhúzva és forgását a (W3) tengelyről nyeri, amennyiben az erre ékelt két (83, s3) exczenter az emelő másik két karján ágyazott (r3, r3) görgők útján az emelőt elforgatja. Az (L2) sínnek a leírt módon történő emelésénél a működtetők végei a középbordában esetleg fölöttük álló szán fogasívének megfelelő fogközével kapcsolódnak, míg a sín leeresztésénél oly mély állásba jutnak, hogy a szánokat a rúdalakú fogaskerekek akadály nélkül tolhassák előre és hátra. Az (L2) sínt a gépnek minden munkamenetnél egyszer meg kell emelnie, még pedig akkor, a mikor a szánok egy része a szélső bordákból középbordába jutott és azokat a fogaskerekek a középállásban rögzítették. A fölemelt középső működtetők ezután forgásirányuknak megfelelően a szánokat a mellső vagy hátsó fogaskerék hatáskörébe tolják, melyek a középbordák elfordulásával egyidejűleg kezdenek a mellső, illetve a hátsó borda felé forogni. Amint a középső működtetők elfordulása következtében a fogaskerekek egy foga a szán két foga közé belépett, tehát a szánt a fogaskerék biztosan megfogta, az (Li2) sín az alsó állásába sülyed, tehát a működtető vége a szánból kikapcsolódik és a szánt a fogasrúd, a középső működtetőtől nem akadályozva, a középbordából eltávolítja. Mindegyik működtetőhöz egy-egy vékony (Bl), illetve (B2, B3) platina csatlakozik, mely a működtetőt egy bizonyos helyzetben tartja vagy a (dl, d2), illetve (d3) tengely körül forgatja. A mellső és hátsó (Bl, B3) platináknak az ezekhez kapcsolt és a szánt működésen kívül tartó (Pl, P3) működtetőket a mellső bordában a mellső, illetve a hátsó bordában a hátsó végállásban kell tartaniuk, a mozgásban levő működtetőket pedig először a mellső, illetve a hátsó fogasrúd felé, azután pedig — mikor a működtetők elég hosszú ideig voltak eme helyzetben fogvatartva — a mellső, illetve hátsó végállásukba kell forgatniok. A (P2) középső működtetők a gép minden munkameneténél mind elfordulnak, ezek egy részét a (B2) platinák a hátsó (R2) fogasrúd, másrészt pedig ugyanekkor a mellső (Rl) fogasrúd felé forgatjuk, ennek megtörténte után a középső működtetők ismét és egyidejűleg térnek vissza a középállásukba. A platinák mellső végei a működtetők ama végeivel vannak oly módon csuklós kapcsolatban, melyek a szánok fogasíveinek fogközeibe be nem lépnek, hogy a platinák hátsó végei a működtetők megfelelő végei körül függélyes irányban bizonyos körmozgást végezhessenek. Ekkor a platinák végeinek orrszerű, fölfelé és lefelé kiálló toldatai a platinák helyzetének megfelelően különböző hosszanti sinek hatáskörébe jutnak és ezek által vagy egy bizonyos helyzetben rögzíttetnek, vagy előre vagy hátra mozgattatnak. Eme (TI, T2, T3) hosszanti sinek, —melyek közül mindegyik (Bl, B2, B3) platinacsoporthoz egy pár tartozik — Q alakú keresztmetszetűek, a keresztmetszet két szára a platinák legközelebb eső orrai felé fordul, úgy hogy mindenik sín két szára közé a megfelelő platinacsoportnak egynemű orrai léphetnek be, miért is ezek a platinák, — mikor az egyik orruk a megfelő sín szárai közé belépett — csupán csak a sínnel együtt tolódhatnak el. A fölemelt mellső és hátsó (Bl, B3) platinákat a sínek hátsó végállásukban rögzítik, ellenben a föl nem emelt platinák hátsó végállásukból előre tolódnak és az ezekkel kapcsolt műk dtetőket a (C2) középborda