30339. lajstromszámú szabadalom • Horgony sörtepamatoknak kefetestekben való megerősítésére vagy más hasonló czélokra

ütán egymásután lejebb levő fogak szoríttatnak a lyuk falaiba, vagy pedig, hogy az összes fogak egyidejűleg szoríttatnak be, ha a szerszám ék- vagy kúpalakú végével egyidejűleg érinti az összes belső kiszögeléseket és mélyebbre szoríttatik. Aszerint, hogy miként választjuk meg a szerszám csúcsának ék- vagy kúpalakját, a horgonyok belső kiszögeléseihez képest a horgonyok alsó vagy középső fogait szoríthatjuk először, vagy az egyik vagy a másik fogakat mélyebben vagy kevésbbé mélyen a lyukak falaiba, miáltal a horgonyokat a megfelelőleg alakított szerszámcsúcs alkalmazásával tetszőleges módon erősíthetjük a lyukakba. Az ösmert, külső fogakkal ellátott horgonyoknál, vagy az új kívül és belül fogakkal ellátott horgonyoknál előfordulhat, hogy az egyik szár fogai mélyebben hatolnak a kefetestbe, mint a másiké, különösen, ha a befészkelőszerszám tengelye nem esik pontosan össze a kefetest lyukának tengelyével. Ezen esetben a pamat azon sortéi, melyek a nem eléggé mélyen behatolt fogak oldalán fekszenek, meglazulnak, a horgonyok fogai és a lyuk falai között kicsúsznak és könnyen kihúzhatók, miáltal az egész pamat elveszti tartását. Hogy ezen hátrányon segítsünk, vagyis hogy a sörtéknek a horgony és lyuk falai közötti kicsúszását megakadályozzuk, és hogy ez által a sörtéknek sokkal erősebb és tartósabb megerősítését érjük el, a horgonyok alsó végén a szárak irányával ellenkező irányú, tehát lefelé irányított nyúlványokkal alkalmazunk. Ezek a sörtepamatokat oldalt határolják és így az összes sörtéket összetartják. A horgonynak a furatba való tolása alkalmával a nyúlványok a kefetest anyagához képest vagy a furat fenekébe hatolnak, vagy ezen befelé görbülnek. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező horgony több példaképem foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. és 2. ábrában egy pár belső (b) kiszögeléssel ellátott (a) horgony van föltüntetve. A tetszőleges alkalmas módon mozgatott (c) befészkelőszerszám letompított csúcsával a horgonyt az előtte fekvő (d) sörtepamattal együtt az (f) lyukba tolja, miközben a sörtepamatot kétrét hajlítja (1. ábra). A befészkelőszerszám mélyebbre való hatolásánál, ennek csúcsa ék- vagy kúpalakú oldalaival a horgony szárai közé hatol, ezeket kifelé hajlítja és a (b) kiszögelésekre nyomást gyakorolván, a (g) fogakat a lyuk falaiba szorítja. Egyszersmind vagy valamivel később az ék- vagy kúpalakú csúcs a (h) fogakat is a lyuk falaiba szorítja, amint ezt a 2. ábra mutatja. A 3. és 4. ábrában föltüntetett horgonyoknál hasonló módon egy pár belső kiszögelés kétkét külső fogat szorít a lyuk falaiba. Az 5. ábrában oly horgony van föltüntetve, melynél a középső fogak és a G. ábrában oly horgony, melynél a legalsó fogak szoríttatnak a legmélyebben a lyuk falaiba. A 7. ábrában oly horgony van bemutatva, melynél a horgony végein levő kiszögelések által csupán két fölső (h) csúcs szoríttatik a lyuk falaiba, míg a (g) fogak csupán a lyukba ékeltetnek. A 8. ábrában föltüntetett horgony alsó végén (i) nyúlványokkal van ellátva, amelyek közé a sörtéket helyezzük, és amelyek az egyes sörtéknek oldalt való lecsúszását megakadályozzák. Ha ezen horgonyt pl. kemény anyagból álló kefetestbe szorítjuk, úgy az (i) nyúlványok a furat fenekén a 9. ábrában látható módon begörbülnek, miáltal a (d) sörtéket szorosan maguk közé sajtolják, úgy hogy egyetlen sörte sem marad laza. Ha a kefetest lágyabb anyagból áll, az (i) nyúlványok a 10. ábrában látható alakkal bírhatnak, amidőn is ezek nem görbülnek befelé, hanem a kefetest anyagába, ill. a lyuk fenekébe hatolnak é3 ily módon is a sörték biztos összeszorítását eszközlik. Az (i) nyúlványok elrendezése a 11. és 12. ábrában föltüntetett módon is foganatosítható. Az (i) nyúlványoknál esetleg két fönt leírt horgony függhet össze, úgy hogy V-alakú kettős horgony keletkezik, mint ezt a 13. ábra mutatja, amidőn is a két horgony az (i) nyúlványoknál függ össze. A horgonynak a sörtepainattal való beszorításakor az ösmert módon szétszorított szárakat ezen