30334. lajstromszámú szabadalom • Akkumulátor
- 2 — tettduglyakemenezébe adagolunk, melyeket, j mihelyt azokon vékony oxydpikkelyek kép j ződtek, kiveszünk és róluk a pikkelyeket lerepesztjük. Ezt gyorsan kell foganatosítanunk és arra kell vigyáznunk, hogy a pikkelyek ne legyenek túlvastagok, mert ily körülmények között azok kevesebb ferrooxydot és több ferrioxydot fognak tartalmazni. A ferrioxyd nemcsak hogy érzéketlen, hanem az elektródavázban a grafittal kevert ferrooxydnak elektromos érintkezését is zavarja. Az imént említett módon nyert pikkelyeket használat előtt finoman fölaprítjuk. Az első eljárás kielégítőbb eredményeket szolgáltat, mivel a nyert oxyd már eleve finoman fölaprított állapotban van meg és a massza ferrooxydban is gazdagabb. A nyert masszát fölaprított grafittal keverjük össze, a hol is a grafitdarabkáknak nagyobbaknak kell lenniök, mint az elektródát képező váz lyukasztásai. Ezen keveréket, melyhez nyolcz súlyrész oxydot és két súlyrész grafitot veszünk, vízzel vagy kaliumhydroxydoldattal kissé megnedvesítjük és üveglapra kiteregetjük, ezután üveg- vagy porczellánhenger segélyével vékony lemezzé préseljük; ezen lemezt kis lapáttal leválasztjuk az üveglemezről, ezután összetördeljük és újból hengereljük; ezen műveletet addig ismételjük, míg a finoman elosztott oxyd a grafitrészecskék fölületét teljesen be nem burkolja. A masszát ezután egy gőzzel hevített lapon a szabad levegőn megszárítjuk. Az eljárásnál a kavarás helyett azért alkalmazunk hengerlést, mivel ezáltal a grafitrészecskék nem töretnek szét, és ezenfölül a grafitrészecskék a lehető legvékonyabb oxydréteggel vonatnak be, úgy hogy az áram nem kénytelen a szükségesnél vastagabb ható anyagrétegen keresztül áramlani. Az imént leírt módon preparált masszából bizonyos mennyiséget alkalmas formába adagolunk és azt azután cm2 -ként 300 kg. nyomással az elektródaváz nagyságával és alakjával egyenlő tömbökké préseljük. A másik elektróda képzésére szolgáló j nikkelhydroxydot Ni(OH)2 a következő módon j állítunk elő. Nikkelnitrát forró oldatához annyi magnesiumhydroxydot adunk, mint a mennyi a nikkelnek nikkelhydroxyddá való lecsapatásához szükséges. Az egész folyadékot ezután vízbe öntjük, melyben a hydroxyd rögtön leülepedik; erre a vizet kiontjuk és a csapadékot hatszor vagy nyolczszor tiszta vízzel leöntjük; a fölös vizet végre leszűrjük és a hydroxydot megszárítjuk. A mágnesiumhydroxyd helyett kalczium- vagy strontiumhydroxydot is alkalmazhatunk. Ha a nyert, zöldszínű nikkelhydroxydot minden további kezelés nélkül az elektródavázba adagoljuk, azaz alkalikus oldat hatása alatt erősen földuzzad és az elektródaváz falaira kártékony nyomást gyakorol; ezen oknál fogva a nikkelhydroxydnak ezen rossz természetét lehetőleg a minimumra kell redukálnunk. Kitűnt már most, hogy, ha a zöldszínű nikkelhydroxydot nikkelperoxydhydrattá [Ni2 (OH)e ] változtatjuk, akkor annak duzzadása annyira redukálódik, hogy az ezáltal előidézett nyomás az elektródaváz falait már csak a ruganyossági batáron belül veszi igénybe. A nikkelhydroxydot további oxydálása czéljából a megszárított állapotban alkalmas tartályba helyezzük és fölötte száraz chlórgázt vezetünk el, a mikor is sósav képződik, mely a nikkelhydroxyd egy részével nikkelchloriddá alakul, melyet leszűrünk, megszárítunk és friss nikkelhydroxyd előállítására használunk föl; a visszamaradt nikkelperoxydhydrátot megszárítjuk, mire ez az alkalmazásra kész és még csak grafittal keverendő. Előnyös hat rész nikkel-peroxydhydráthoz négy rész grafitot keverni, még pedig, mint az előzőkben a ferrooxydnál leírt módon, hengerlés útján, de a két anyagnak lehető legbensőbb keverődéséig. Az eddig szokásos eljárások szerint oldható nikkelsókból és oldható alkaliákból, pl. nátrium- vagy káliumhydroxydból előállított nikkelhydroxyd kollodialszerű külsővel bír, nagyon sűrű, vízbe öntve órákig sem ülepedik le, csak nagy nehezen mosható meg, drága és a helyett, hogy mint a találmány
