30324. lajstromszámú szabadalom • Készülék magképzésre alkalmas rétegek csapásának és dűlésének fúrólyukakban való meghatározására
— 2 -munkát reggeli 6 órakor kezdjük meg, 2 i órát a rudazat leeresztésére számítva, 6 órai munkaidő után elegendő nagy fúrómagra teszünk szert, úgy az óraművet ennek megfelelőleg délutáni */* három órára állítjuk be és 2 órakor a fúrást beszüntetjük, hogy a szerkezet a delejtű megakasztása előtt nyugalomba jöjjön. Ha most a fúrás idejét kevésre becsültük, vagy ha a fúrást valamely előre nem látott körülmény megakasztotta, úgy az egész munka hiába való volt és újból el kell kezdenünk a fúrást, mivel az óramű a delejtűt 1 /i S órakor megakasztotta a nélkül, hogy a kívánt magra szert tettünk volna. Ha azonban az illető idő lefutása előtt is már elértük a kívánt nagyságú magot, vagy ha egyéb körülmények, pl. a fúrólyuk falának behullása, a gyémántra káros éles kőzetre való bukkanás, a fúrás abbanhagyását vagy a fúrókorona kicserélését teszik szükségessé, úgy a fúrási munkálatnak egy ideig pihennie kell. A jelen találmány tárgya a fönt említett hátrányokat az által kerüli el, hogy az óraművet egyáltalában kiküszöböli. Az óraművet egy mechanikai szerkezet, pl. egyszerű emelőszerkezet pótolja, melyet kívül- | ről alkalmas szerkezettel, pl. a fúrórudazatba dobott golyóval működtetünk és mely a delejtűt megakasztja. Ha a delejtű megakasztatott, akkor a rudazatot kihúzzuk, miközbén a fúrómag a delejtűvel szilárd öszszeköttetésben marad. Igen egyszerű módon történik most a tű irányának a mag alsó lapján való megjelölése, a minek alapján azután az illető rétegek irányát is meghatározhatjuk. A mellékelt rajz a találmány tárgyának több példaképeni foganatosítási alakját tünteti föl. A készülék a külső (a) tokból áll (1. és 4. ábra), mely a esőrudazat egyik rúdjának bővülete, vagy a magcső fölső részének külön kiképezése által képezhető. Az (a) hüvelyben a (b) tok van elrendezve, melyet négy (c) láb köt össze az (a) hüvellyel. Mindkét rész deltafémből, foszforbronzból vagy más mágnesesen indifferens anyagból áll. A külső (a) hüvelyt (u)-nál, a belső (b) tokot pedig (s)-nél csavarhatjuk szét. A (b) tok fölső részén az (e) peczek van elrendezve, mely a (d) tömítőszelenczén van keresztülvezetve, amely megakadályozza, hogy a víz a (b) tokba hatoljon. A (b) hüvely az (e) peczekkörül az 1. ábrábóllátható félgömbalakú mélyedéssel van ellátva, melyből 2—4 (z) csatorna nyílik az öblítővízzel bejutó homok és agyagrészek levezetésére. A golyó fölvételére szolgáló mélyedés helyett a(b) tok tetejét laposra is készíthetjük és három (1) peczekkel láthatjuk el (2. és 3. ábra), melyek közé esik a golyó. Ezen szerkezet által a homok stb. leülepedését megakadályozzuk. Az (e) peczek két derékszögű (f f') toldattal bír (2. ábra), melyeknek alsó végei a (b) tok (y) fenéklapjának (g) tömítőszelenczéin keresztül a (h) térbe nyúlnak. Ezen toldatok arra szolgálnak, hogy az (e) peczek benyomulását megakadályozzák, mivel ezek alulról ugyanazon nyomásnak vannak kitéve, mint az (e) peczek fölülről. Az (f f') karok helyzetének biztosítására az (y) lemez alatt tekercsrugókat alkalmazhatunk. A (h) tér az (i) térrel közlekedik, melyen keresztül az öblítővíz szoríttatik a rudazatból a fúrólyuk fenekére, a mi a legtöbb szivattyúnál körülbelül 15 légköri nyomással történik. Az (e) peczek valamely mechanikus szerkezet, pl. alkalmas emelőszerkezet segélyével egy delejtűvel áll összeköttetésben. A rajzban föltüntetett példánál (1. ábra) két kétkarú emelő van alkalmazva, melyek a függélyes (k) rúd segélyével vannak egymással összekötve. Az egyik (v) kétkarú emelő úgy van elrendezve, hogy az (e) peczek sülyedése alkalmával az emelő belső végét lenyomja, külső végét pedig fölemeli, miáltal a (k) rúd fölemeltetik, úgy hogy a másik (w) emelő villaalakú vége az (m) lemezkét lenyomja. Ezen lemez az (n) peczekhez van erősítve, mely alsó végén az (o) bőrlemezt hordja. Ha az (m) lemezt lenyomjuk, a (p) rúgó pattan előre és az (m) lemezt megakadályozza abban, hogy újból fölemelkedjék. Az (o) bőrgyűrű a delejtű gombjának tetején alkalmazott, föl nem
