30277. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőberendezés

ség a víz állaadó keringését idézi elő a ros télyban. A rostély hátsó vége a tüzelés egész szélességén végignyúló (20) falon nyugszik, melynek közepén a (21) nyílás van kiképezve, hogy a (7) rostély alatt lévő tér a (22) kéménnyel közlekedhessék. Megjegyezzük, hogy a (7) rostély az (1) főfalak, (8) oldalfalak, az áttört (4) falak és a (20) hátsótér által határolt zárt térbe van beépítve, úgy hogy a fejlődő gázok szükségszerűen a (23) nyilak irányában kénytelenek áramlani. Az (1) homlokfalon a (24) töltőnyílás, a rostély csöveinek tisztítására szolgáló, szorosan zárható (25) nyílás és a hamúaknába vezető (26) nyílás van kikéképezve. Az egész tüzelés működési módja a következő : Mikor a tüzelésbe dobott tüzelőanyagot meggyújtottuk, a fejlődött gázok a (2) oldalhuzatokon a (23) nyilak irányában áramlanak és a (27) nyilak irányában beáramló levegővel keverődnek, az ekkor képződött gáz- és levegőkeverék pedig a (4) áttöréseken a tüzelőtérbe jut, itt meggyulad és a rostélyon lévő tüzelőanyagot gyorsan és teljesen elégeti. Ezentúl a tüzelőanyagot kúpalakban töltjük a rostélyra, mint azt az 1. ábrán pontvonalosan ábrázoltuk, mikor a tüzelés normális üzeme a következő módon fog alakulni. A rostélyon fekvő tüzelőanyagban három (I), (II) és (III) réteg különböztethető meg; nevezetesen az alsó (I) réteg teljesen elkokszosodott, fölötte fekvő (II) réteg az ezt alulról érő hő hatása alatt éppen a lepárlási folyamatnak van alávetve, míg a legfölső (III) réteg friss szénből áll, melynek hőmérséklete még nagyon alacsony, úgy hogy abból csak a legelőbb illanó anyagok távoznak. A tüzelőanyagból fejlődött gázok — a mint azok a (4) áttörésekhez érnek — a beszivatott levegővel keverődnek. és ily állapotban jutnak a (4) áttöréseken az (I) rétegbe. Az (I) réteg és a (7) rostély között elégő gáz- és levegőkeverék a Bunsen-lángzó lángjához hasonló, szintelen és igen meleg lánggal ég el, a láng a (7) rostély egész hos2-szán fölülről lefelé átcsap és ezenközben a fejlődött hőt a rostély csöveiben keringő víznek adja át. Természetes, hogy a hőnek a víz fölmelegítésére való lehetőleg teljes kihasználására rostélyon átvezetett lángot még egy sor vízzel telt csövön is át kell vezetni, melynek f'űtőfölülete a (7) rostély fűtőfölületéhez csatlakozik. A tüzelésből jövő, kihasznált füstgázok a rostély alatt mennek át a kéménybe, mely kéménynek nem kell különösen erélyes szívóhatást kifejtenie, minthogy a tüzelőanyag összes lepárlási terményei tökéletesen égnek el, a tüzelés pedig füstképezésére okot nem szolgáltat. A tüzelőanyag rétegszerű elrendezéséből (1. ábra) az a fontos előny származik, hogy mikor új tüzelőanyagot dobunk a rostélyra, a külső levegő a tüzelés hatását nem befolyásolhatja, minthogy ez a levegő csakis a (III) réteg fölé juthat és nem hatolhat a tüzelésnek tulajdonképeni, az (I) réteg és a (7) rostély között lévő működő övébe. Ezenkívül a tüzelőanyag a rostélyt el sem tömheti, vagy ahhoz hozzá nem tapadhat, a rostély maga pedig el nem éghet, mert a tüzelőanyaggal érintkezésbe nem jöhet. A hőhatás alatt működő lopó gyanánt szereplő rostélyban a vízkeringés az ismert módon megy végbe. Megjegyzendő azonban, hogy a kazán tartóssága is igen nagy, mert a kazán maga sem érintkezik közvetlenül a lánggal. Végül csak azt jegyezzük meg, hogy a tüzelés működő övezete majdnem csupán a (7) rostélyra szorítkozik, tehát hogy a tüzelés főfalai majdnem egyáltalában nem melegszenek föl, mi a hősugárzás okozta veszteségeket kisebbíti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tüzelőberendezés, az által jellemezve, hogy a tüzelőanyagnak a rostélyon képződött lepárlási terményeinek a rostélyhoz való visszavezetésére (2) oldalhuzatok és a (7) rostély magasságában (4) áttörések vannak alkalmazva, melyek a külső levegő bevezetésére szolgáló vezeték betorkolási helyén fekszenek, úgy