30255. lajstromszámú szabadalom • Futósarúelrendezés közúti lokomotívoknál és más járműveknél

dak a futósarúk fölső fölületéhez csatlakoznak és azok további oldalirányú elfordulását szabályozzák. A jármű teste a következő módon van a sínekre szerelve: A kocsin, legelőnyösebben a tengelyen (vagy ha ez forog, a tengelyperselyen) egy legelőnyösebben keresztalakú lemez van fölerősítve, ennek fölső fölületéhez egy emelőkar csatlakozik, alsó felületén pedig a sín ágyazásának vezetésére szolgáló villa van kiképezve, úgy hogy az ágyazás magassági irányban eltolódhatik. A sín az emelők végével, továbbá a keresztalakú lemez oldalkarjaival rugók útján van összekötve. A csatolt rajzokon az 1. ábra a találmány szerint szerkesztett jármű egy részének metszete, nevezetesen a középvonaltól jobbfelé eső rész metszet a 2. ábra A—A, a balfelé eső része a 2. ábra B—B vonala szerint, a 2. ábra metszet az 1. ábra függélyes középvonala szerint, a 3. ábra pedig a kereket abban az esetben ábrázolja, melyben az egyik futósarú valamely alatta lévő nagy kő vagy más akadály miatt nem sülyedhet oly mélyre, mint a legmélyebb helyzetben lévő sarú. Az (a) futósarú általános csukló útján van a (b) kettős küllővel összekötve. A küllők a párhuzamos (d) korongok között a (c) vezetékekben mozognak, még pedig esetleg meg nem rajzolt csúszósinek vagy vezetőgörgők közbeiktatása mellett. Az (e) rugók egyrészt a korongokra, másrészt a küllőkre támaszkodnak és a küllőket kifelé nyomják. A küllők között ágyazott hornyolt (f) görgők a (h) síneken és ezek oldalirányú (j) megnyújtásain mozognak. A belső (d) korong lazán van a (k) csapágyperselyre fölhúzva, a külső (d) korong pedig a tengely (l) hüvelyére van fölékelve, a két korongot az (m) támasztócsavarok tartják a kellő helyzetben. A (k) tengelyperselyen a keresztalakú (n) lemez van megerősítve, melyen ismét az (o) emelők vannak ágyazva. A (h) sín csapja az (n) lemez villájában vezetett (p) csapágyakba van ágyazva, a sín pedig az (o) emelőkkei; illetve az (n) lemezzel a (q), illetve (r) rugók útján összekötve, míg lefelé mozgását az (r) rugók vezetésére szolgáló (rl) rudak (r2) fejei gátolják meg, úgy hogy ha a lefelé mozgó futósarú egy kőre vagy más akadályra talál, a rugók és emelők együttműködésével a részek a 3. ábrán látható helyzetbe juthatnak és így lökések föl nem léphetnek. Mikor a (d) korongok forognak, a futósarúk a czentrifugálerő hatása alatt érintőlegesen törekszenek beállani, úgy hogy a pályát nem talpfölületükkel, hanem csak egy élükkel érnek. Hogy ez meg ne történhessék, az (f) görgők hornyaiban (s) hüvelyek foglalnak helyet, melyek súrlódását állítócsavarok segélyével lehet szabályozni. Mikor a görgők a sínek (j) nyújtványait érik és ezeken gördülni kezdenek, az (s) hüvelyek a görgőkkel együtt forognak és a hüvelyeken alkalmazott (t) rudak egyikét az (u) rugók hatása ellen mozgatják, tehát a futósarúkat az 1. ábrán látható állásba forgatják. A rudak külső végei a futósarúkkal legelőnyösebben golyós csuklókkal vannak összekötve, mikor a golyók középpontján átmenő egyenes a futósarú fölfüggesztésére szolgáló általános vagy golyós csukló középpontján megy át. Golyós csuklók helyett más általános csuklószerkezet is használható. A futósarúk túlságos nagy oldalirányú elfordulását hasonló, a (w) rugókkal együttműködő (v) rudak gátolják meg. TÍZAUADALMI IGÉNYEK. 1. Futósarú-elrendezés közúti lokomotivoknál és más járműveknél, az által jellemezve, hogy a görgők a futósarúk fölött középen, egy-egy pár küllő között vannak elrendezve, mely küllőpárokhoz a futósarúk csuklósan csatlakoznak. 2. Az 1. alatt védett elrendezés egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a vezetékek, melyeken a küllők mozognak, két egymással párhuzamos korongon vannak elrendezve. 3. Az 1. és 2. alatt védett elrendezés egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy