30228. lajstromszámú szabadalom • Orgona szélláda

— 2 — regiszterfujtatótartók, melyek (D, Dl)-el vannak jelölve. Ezen tartók a szélláda egész szélességében futnak végig, végeikkel az (E) keret i oldalfalaihoz vannak erősítve és az (e) gerendákkal vannak alátámasztva. Az alkalmazott sípsorok számához képest egyes tartók, mint síptartók és játékfujtatótartók is szerepelhetnek. A szélláda felül az (F) alaplappal van lezárva., mely a szélládarekeszeket (csatornákat) alkotó (f) tőkékből és a (g, gl)záróléczekből áll. Az (A) relaiatartók az (E) keretnek mellső (el) falára erősíttetnek meg; a (B) sípszeleptartók és a (C, Cl) játékfujtatótartók pedig az (E) keretnek (e") oldalfalaiba vannak beeresztve, úgy hogy azoknak fölső folülete a keretnek fölső szélével egy magasságban van. A szélláda keret fölső oldalát sík fölületté képezzük ki, s fogasgyaluval érdessé teszszük, azutáu pedig az (f) tőkék beosztását rajzoljuk meg, mely utóbbiakat a keretre egyenkint ráenyvezzük és sülyesztett drótszögekkel rögzítjük. Ha az első (f) tőke rendben van, akkor az alsó (g) záróléczet erősítjük meg a keretre és a szélládatartókra, mire azután a következő (f) tőkét erősítjük meg és így tovább. Az így fölváltva egymás mellé sorakozó (f) tőkék és (g) léczek alkotják az (K és S) szélládacsatornákat (4. ábra). Ezek után valamennyi csatornát fölül a (g') léczekkel is elzárjuk s végül az így elkészített (F) alaplapot alsó és fölső fölületén papírral vagy vászonnal bevonjuk, a csatornák végeit pedig bőrrel zárjuk el. A (c, cl) munka- vagy játékszélvezetékeket, melyek a (C, C) játékfujtatótartókba vannak beépítve, ugyancsak papírral, bőrrel stb. vonjuk be úgyszintén valamennyi sarkot is, melyeket az alaplap és a szélládatartók alkotnak, bőrrel be kell födni. A relaisszelep furatokat úgy kell elrendezni, hogy az egyes relaisszelepek között elegendő hely maradjon s azok a szélládacsatornákba nyílhassanak. A szélláda szétszedhető részei a következők : A (P) síptőke, melyet egy lágy tömítőanyag (kalmük, nemez stb.) közbehelyezése után az (f) tőkékre csavarunk rá. Az (E') szélládafenék, mely egészben vagy részben levehető és csavarokkal, ékekkel vagy reteszekkel van leerősítve, úgy hogy a fenék eltávolítása után a szelepekhez és egyéb mozgó részekhez hozzáférhetünk. Az (r és s) relaisfujtatók, melyek a papirossal bevont (A) relaistartókra vannak ráenyvezve. Ezen fujtatok belseje az (A) tartó (a) furatán át közlekedik a trakturacsővel, mely egészen a billentyűig vezet, a fujtatok fenéklapján pedig egy kis (a") lyuk van. A relais-szelepek, és pedig: az (1) játékrelais kibocsájtószelep (1. és 3. ábra), mely a (2) szeleprudra van rácsavarva és fölül a (3) súllyal van megterhelve. A (4) játékrelais bebocsátó szelep, mely a szélláda belsejében van, ugyancsak a (2) rúdon ül és szabályozhatás czéljából könynyen forgatható. Az (5) regiszter-relais kibocsátószelep (2. és 3. ábra), mely ugyancsak meg van terhelve, az alaplapon szabadon fölfekszik és egy tengely és vezetőpeczek által a helyes állásban tartatik meg. A (6) regiszterrelais bebocsátószelep, melyet ugyancsak egy tengely és egy vezetőpeczek tart meg a helyes állásban, és melyet a (7) szeleprúgó az alaplap alsó fölületéhez gyengén hozzászorít. A regiszterelais szelepnek (8) rúdja alul egy (9) súllyal van megterhelve és a (6) szelepben áthatol. Utóbbi ugyanis egy elég tág (10) nyílással bír oly czélból, hogy a (8) szeleprúdra erősített kis (11) bőrcsavaranya a tömítőlemezzel együtt szabadon elmozoghasson. A (10) furat azonban nem megy egészen át a szelepen, úgy hogy fölötte a (12) fal marad, melynek közepén a szeleprúd részére még egy kis furat van. A (b) sípszelepek;, ezek a (13) peczken függenek és a (14) vezetőpeczek által vezettetnek. A szelep ollónak nevezettalsó(15) végén