30205. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú fogyasztó hálózatok feszültségeinek szabályozására

— 2 — ellenállásokat azon az alapon számítjuk, hogy azokon állandóan a főáram folyik át. Ha már most az öt főkontaktus két tetszőleges, egymást közvetlenül követő kontaktus által képezett párja között hat-hat segédkontaktust iktatunk be oly módon, hogy a szabályozó keféje mindig két, de mindig csak két szomszédos kontaktussal érintkezzék, ha eme segédkeféket ugyancsak megfelelő ellenál ások közbeiktatásával a transzformátortekercselés megfelelő pontjaival kötjük össze, továbbá ha arról gondoskodunk, hogy a szabályozó keféje segédkontaktuson fekve ne maradhasson, hanem hogy azt mindig valamely főkön taktusra kelljen állítani, valamely üzemfeszültségről a következő üzemfeszültségre mindig áttérhetünk, a nélkül, hogy ezen közben a főáramkört meg kellene szakítani, vagy hogy a Joule-féle hő tetemesebb veszteséget okozna és hogy a rövidzárlatnál képződő szikrák a kontaktusokat megsérthetnék. A jelzettellenállások akként méretezendők, hogy a rövidzárlatnál keletkező áram, melynek (attól az esettől eltekintve, a melyben a fő-és segédkontaktus van röviden zárva) mindig két egymással lánczolatosan kapcsolt ellenálláson kell átfolyni, túlságosan erőssé ne válhassék, továbbá, hogy a főáram feszültsége — mely áram a szabályozó keféje helyzetének megfelelően egy vagy két ily ellenálláson kénytelen átfolyni — túlságosan ne csökkenjék. Megjegyzendő, hogy a főáram csak hoszszabb időközökben és ekkor is rövid ideig folyik át ezeken az ellenállásokon, miért is ezek méretezésénél nem a hőelvezető képességre, hanem csak a hőfölvevő képességre kell figyelemmel lenni, tehát hogy a gyakorlatban az ellenállások igen vékonyak és rövidek lehetnek. Ép úgy megjegyzendő az is, hogy két közvetlenül szomszédos kontaktus között nagy potencziálkülönbségnek föllépnie nem szabad, mert különben a rövidzárlatnál képződő szikrát az ellenállás meg nem gátolhatja, bárhogy méretezzük is azt. Ohmos ellenállás helyett végül indukcziós ellenállást is alkalmazhatunk. Ha a legkisebb üzemfeszültség a két szomszédos kontaktus között föllépő potencziálkülönbséghez viszonyítva, igen nagy, az utolsó főkontaktusról zérusra csak úgy térhetnénk át, ha az utolsó főkontaktus után még nagyszámú segédkontaktust alkalmaznánk. Czélszerű azonban, ha ily esetekben az áramkört egy közönséges kikapcsolóval szakítjuk meg, mely a szabályozó kikapcsolóval megfelelően össze van kötve és mely evvel függésbe van hozva. A csatolt rajz 1. ábráján a találmány sematikusan van föltüntetve, (a) a divizor gyanánt szereplő, a (b c) tápláló vezetékbe bekapcsolt fojtócséve, mely egytekercseléssel bíró transzformátor gyanánt tekinthető, de mely közönséges transzformátorral is helyettesíthető. A (c) vezeték közvetlenül csatlakozik az áramfogyasztó berendezéshez, például a (d) motorhoz, míg az a divizor megfelelő pontjaitól (e) vezetékek mennek a szabályozó (f) főkontaktusaihoz. Két egymást követő (f) főkontaktus között (g) segédkontaktusok vannak bekapcsolva, melyeken a (h) kefének fekve maradnia nem szabad és melyek az (i) ellenállások útján csatlakoznak a divizorhoz. A kefe a (d) mótor másik sarkával is öszsze van kötve, a (k) kikapcsoló pedig az áramkör teljes megszakítására használható, mikor a (h) kefe a szabályozónak a legkisebb üzemfeszültségnek megfelelő kontaktusán fekszik. A 2. és 3. ábrán az 1. ábrán látható berendezés szerkezeti kiviteli alakját mutatjuk be. Egy fémből készült szekrény fölső végén az (l) márványlemez van fölszerelve, melynek alsó oldalán a következő részek vannak elrendezve: a táplálóvezetékkel kapcsolt (m) fémgyűrű, az öt (f) főkontaktus, melyek az öt különböző üzemfeszültség bekapcsolására szolgálnak és melyeket a főáramnak megfelelően méretezett és az (l) lemez fölső oldalától kiinduló vezetékek kötnek össze a divizor tekercselésével, végül a huszonnégy (g) segédkontaktus, melyek négy, hat-hat kontaktusból álló csoportba vannak osztva, úgy hogy egy-egy