30123. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses ágyú
— 2 ily módon az egymást követő rúgópárok között elég nagy távolságot tarthatunk fönn, úgy hogy azokat elég hosszúra méretezhetjük. Mint azt a rajz 4. ábráján látni lehet, a rugókat négy sorban rendezzük el és a sorokat egymástól szigeteljük, ennek következtében a sorok mindegyikében a rúgók csúcsainak egymástól való távolsága a szolenoid hosszának négyszeresével fog egyenlővé lenni, mint az a 4. ábrából világosan kitűnik. A (20) szolenoid fölvágásánál keletkező 20 -f- és 20 — drótvégeket a (11) szigetelőanyagon vezetjük a (13) rugókhoz, melyek a (11) szigetelőben kiképezett (12) csatornák falainak (14) mélyedéseiben foglalnak helyet. Az (1) lövedéket két vagy több, a lövedék gyűrűalakú csatornáiban elrendezett (2) gyűrűvel (1. és 2. ábra) szereljük föl. Eme gyűrűk, melyekben a lövedék, mint csapágyakban foroghat, kerületük külső fölületén három (3) orral vannak ellátva, melyek a cső (4) vezető hornyaiba fogódjanak, továbbá egy negyedik (5) orral (1. és 3. ábra), melynek a kerületén mért hosszúsága a két szélső (12) csatorna falai között lévő távolsággal egyenlő. (7) hosszú, szigetelőből készült rudakat vagy szánokat jelent, ezek mindegyike a föntebb jelzett (12) csatornák egyikébe illik, azonkívül (7) bevágásokkal is el van látva (1. ábra), melyek a (2) gyűrűk föntebb jelzett (5) orraira fogódzanak. Kitűnik a mondottakból, hogy az (5) orrok, a lövedék előre mozgásánál a (7) szánokat magukkal viszik, miközben ezek az említett (12) csatornákban vannak vezetve. A szánok mellső végei ékalakúak és vezetőanyagból készült (8) réteggel vannak födve. A szánoknak a kontaktus rugókra gyakorolt hatása a 4. ábrából világosan kitűnik. Mikor a lövedék a csövet elhagyta, a szánok — melyek föladatuknak már megfeleltek — lehullanak a lövedékről. A szánokat előnyösen valamivel hosszabbra készítjük, mint a 3C0 vagy több szolenoidból álló csoportot. A szánok mindama szolenoid kontaktusait, melyek kontaktusai közé benyúlnak, megszakítva tartják és a lövedéken czélszerűen akként vannak elrendezve, hogy a lövedék hossztengelyének felező pontján átmenő merőleges sík mögött és a valamivel eme sík előtt fekvő szolenoidokat kikapcsolva tartsák. Az 1. ábrán a kontaktusrúgókat nem ábrázoltuk, de megjegyezzük, hogy a (7) szán mellső éle előtt fekvő szolenoidok áramkörei zárva és a szán mellső vége mögött fekvőkéi megszakítva vannak. A mondottakból kitűnik, hogy a szán mögött levő szolenoidok áramkörei abban a mértékben záródnak, amelyben a lövedék előre mozog. A szánok hatása alól fölszabaduló rugók záródása azonban, azok tehetetlensége miatt bizonyos időt vesz igénybe, ezért a szolenoidok áramkörei még akkor is megszakadva maradnak a lövedék áthaladása után, ha a szánok rövidebbek, mint a rajzon föltüntetett szánok. Hogy azonban a lövedék mögött levő szolenoidok állandóan kikapcsolva maradjanak, külön kikapcsolókat alkalmazhatunk, melyek a 300 szolenoidból álló csoport (21) táplálóvezetékeiben akként vannak elrendezve, hogy egy-egy csoport abban a pillanatban, melyben annak utolsó szolenoidja a (13) rúgós kontaktus megszakadása következtében kikapcsolódik, az áramkörből önműködően é3 teljesen kikapcsolódjék. A táplálóvezetékek megszakítására szolgáló önműködő kikapcsoló egy kiviteli alakja az 5. ábrán látható. Ez az ábra az elektromos vezetékek kapcsolási elrendezését és az ágyúcső egy részének a föntebb említett (4) csatornán átmenő sík szerint vett metszetét, valamint a (2) gyűrű (3) orrát tünteti föl. A (21) táplálóvezetékbe a (23) árammegszakító emelő van bekapcsolva. mely a (24) csap körül foroghat és a (26) elektromágnes fegyverzetét képező (25) karral van ellátva. Az elektromágnes tekercselése az utolsó szolenoiddal lánczolatosan van kapcsolva, úgy hogy a (26) elektromágnes (mint azt megrajzoltuk) addig, amíg ez a szolenoid zárva van a (23) emelő (25) karját meghúzva tartja, tehát a (23) emelő a (21 22) áramkört is zárva tartja. A (25) karon megerősített rúgónak az a törekvése, hogy a kart az elektromágnesről leszakítsa, ezt megteheti és a
