30102. lajstromszámú szabadalom • Spiritusz-izzófénylángzó csekély túlnyomású elgázosítással

hajszálcsöveknek ellene működnék. Ennél­fogva a belek az elgázosítóban sohasem száradnak ki s a spiritusz megszakítás nél­kül, egyenletesen vezettetik az elgázosító­hoz. Ez utóbbinak középső, gyűrűalakú te­rében az eddig szorosan vezetett belek szintén gyűrűalakban terülnek szét s a bél jelentékenyen meglazul. Az említett (b bl) légvezető nyílások szélessége a megkívánt meglazulás mértékétől függ, melynek egy­részt oly nagynak kell lennie, a milyen csak lehet, hogy az elgázosítás minimális túlnyomás mellett menjen végbe, másrészt pedig oly nagynak, hogy a belek eléggé hozzásimuljanak az elgázosító fémfalaihoz s ez által elég nagy gázfejlődést tegye­nek lehetővé, mely az izzótest hevítésére szükséges, kellő magasságú láng táplálá­sára elegendő. Ha tehát meghatározott mennyiségű spiritusz elégetése szükséges, akkor ezen lánghosszúság, továbbá a lángzó anyaga és a spiritusz forrási hőmérséke ál­tal az elgázosító magassága és a légvezető nyílások méretezése minden kétértelműség nélkül meg van határozva. Hogy a fölszálló gázok a (g) gázvezető csőhöz minél kényelmesebb úton jussanak, a (V) elgázosító (e) belső csöve, mint már említve volt, tölcséralakban van kibővítve és egészen az (s) rosta alá terjed. Innen a gázok az (f) gázgyűjtő térbe jutnak, mely egyrészt lehetővé teszi, hogy a gázok kényelmesen vonulhassanak a (g) gázve­zető csőhöz, másrészt pedig megakadá­lyozza, hogy a bél lágy rostjai a (g) cső torkolata elé feküdjenek. A (g) cső a (d) fúvókához vezet, mely közvetlenül az elgá­zosítónak keverőtér gyanánt szolgáló belső terébe fújja a gázokat, a hol a szükséges levegő a (b bl) nyílásokon keresztül szí­vatik be. Ezen kényelmes gázvezetés mellett is megtörténhetnék, hogy a spirituszgőzök esetleges lecsapódása következtében a fú­vóka közelében szükségtelen s a lángzó működését zavaró nyomás lép föl, ha nem gondolkodnánk arról, hogy az esetleges le­csapódása már eleve megakadályoztassék. Ezen czélból egy külön (h) hővezetőt ren- I dezünk el, mely a lángzó nyílásánál a láng­tól elvont hőt a gázvezető csőnek adja, át. Mivel ezen (h) hővezető nélkül a nyo­más nélküli elgázosítás bizonyos körülmé­nyek között teljesen kérdésessé válnék, ennélfogva ezen hővezető a találmánynak lényeges kiegészítő részét képezi. Hogy a lángzó üzembe legyen hozható, mindenekelőtt természetesen az elgázosítót kell előmelegíteni. Ez -egy külön (i) előme­legítő szerkezet segélyével történik, mely a lámpa főbelei által láttatik el spiritusz­szal. Ezen előmelegítő szerkezete a 4. áb­rán látható. A (D) főbél az égőanyag tartányából való kilépés után először egy átlyukgatott (k) fal mentén vezettetik, mely egyszerű rostafalból is állhat. Ezen berendezés kö­vetkeztében az égő anyag tartánya és az előmelegítő szerkezet között minden nyo­máskülönbség azonnal kiegyenlítődik. Az átlyukgatott (k) fal köré egy hengeres (1) bél van fektetve, melyet a (D) főbe lek táplálnak égőanyaggal. Az (1) bél külső oldala az (m) köpenycső által vezettetik, mely az előmelegítő láng meggyújtására szolgáló (n) nyílással van ellátva. Az (m) köpenycsövet czélszerűen egy (r) gyűrű veszi körül, mely fogazott lécz és fogas­kerék segélyével emelhető és sülyeszthető s az előmelegítő láng kioltására s a bél megóvására szolgál, ha az előmelegítő láng már ki van oltva. Az egész berendezés lehetővé teszi, hogy az előmelegítő láng is nyomás nélkül ég­jen s ennélfogva szorosan a (V) elgázosító­hoz simuljon, úgy hogy az elgázosító igen rövid idő alatt kellően fölmelegedik. Ha az elgázosító már elérte a szükséges hőmérséket, spirituszgőzök fejlődnek benne, melyek közvetlenül az előmelegítő láng, vagy pedig másik láng segélyével gyújtat­nak meg, midőn a lángzó nyílásából, leve­gővel keverve kilépnek. Ha a főláng már meggyúladt, akkor az előmelegítő lángki­oltatik s a spiritusznak az elgázosítóban való további elgázosítása csupán a főláng­ból eredő meleg által történik.

Next

/
Thumbnails
Contents