30086. lajstromszámú szabadalom • Folyadékszint mutató, nyomás alatt álló, zárt tartályokhoz

— 2 -volt az a folyadékoszlop, mely a gáznak a (Hl) csőből való kiáramlását megnehezítette, ennek megfelelően az (E) csőben a folyadékoszlop emelkedése a (G) tartályban lévő folyadékoszlop magasságának mértékéül szolgál. A (C) tartályban lévő folyadék egy része a (D) csőbe is bejut, úgy hogy ha ezt a csövet üvegből készítenők, ez a cső maga is szolgálhatna szintmutató gyanánt; azonban külön (E) cső alkalmazása azért előnyös, mert ekkor a lépték jóval hosszabb lehet. Ha már most a folyadékszint leolvasása után a (J) membránt az eredeti állásába visszük vissza, a kihajtott gázt az (I) nyomókamarába visszaszívatjuk, még pedig a (B) tartályból a (D) csövön át, egyúttal a (G) tartályból az (FI F) csővezetéken a (B) tartályba megfelelő mennyiségű gáz jut be. Magától érthető, hogy most a nyomás teljesen ki van egyenlítve, tehát a tartályban ugyanaz a nyomás uralkodik, mint a mérés előtt, anélkül, hogy a külső levegő a gázokkal és folyadékkal érintkezésbe juthatna. Végül a folyadék a (Hl) cső bemerülő részében ismét fölemelkedik és az (E) csőben a folyadék is az eredeti szintig lesülyed, úgy hogy az egész berendezésben az ere deti állapot létesül. Ha a (H H1) csővezeték valamely okból eltömődnék, az (I) nyomókamarából kiáramló gáz természetesen csakis a (C) tartályba juthatna, ennek következtében a folyadék egy része a (D) csövön a (B) tartályba emelkednék, azonban a mint a membrán a nyugalmi helyzetébe tér vissza, a (B) tartályból is a (D) csövön át a (C) tartályba fog a folyadék visszatérni, tehát abból semmi sem vész el. Hogy a (B) tartályban a folyadék soha sem emelkedhetik az (F) cső szintjéig, az magától világos, még pedig abban az esetben sem, a melyben a nyomás az első pillanatban annyira növekedik, hogy a folyadék az (E) cső fölső végén kiléphetne. Ha a folyadékot a (C) tartályban esetleg annyira lenyomtuk, hogy a (D) alsó vége szabaddá válik és a gáz eme csövön át ugyancsak bejuthat a fölső (B) tartályba, megtörténhetik, hogy a tartályban lévő folyadékoszlopot a gázáram elszakítja és hogy ennek egy része az (F FI) csővezetékbe jut be, minek következtében a mérőszerkezet pontossága szenved. Hogy ezt meggátolhassuk, a (B) tartályban egy (L) csődarab van elhelyezve, mely alul (Ll) csipkézéssel, fölül pedig befelé hajló széllel van ellátva és mely fölött az (L2) fölfogólemez van elhelyezve, úgy hogy folyadék az (F FI) csővezetékbe be nem juthat. A leírt berendezést több folyadéktartály -lyal kapcsolatban lehet alkalmazni. Feltéve, hogy a (G) tartályhoz hasonlóan berendezett négy tartályban kellene a folyadékszintet egy és ugyanazon berendezés segélyével meghatározni, az (F) cső és a négy (FI) cső, valamint a (H) cső és a négy (Hl) cső közé egy-egy (F2), illetve (F3) elágaztató darabot kapcsolunk be, melyben megfelelő számú zárószelep stb. van bekapcsolva, úgy hogy minden egyes folyadéktartályt tetszés szerint lehet a mérőberendezéssel kapcsolni. Ezenkívül csakis azt jegyezzük meg, hogy a berendezés működése szempontjából a (G) tartályokban uralkodó nyomás nagysága és a különböző tartályoknak a berendezésekhez viszonyított helyzete teljesen mellékes. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Folyadékszintmutató nyomás alatt álló folyadéktartályokhoz, jellemezve két egymás fölött elhelyezett, egy folyadékszintmutató cső útján összekötött tartály által, melyek közül a fölső ama tartálynak, melyben a folyadékszint meghatározandó, gőzterével, az alsó pedig annak folyadékterével, ezenkívül pedig egy nyomókamarával van összekötve és részben folyadékkal töltve, mely szerkezetnél a nyomókamara segélyével létesített nyomásnagyobbodás az összekötőcsőnek a folyadékba merülő részéből a folyadékot kinyomja, a szintmutató csőben pedig