30036. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő szerkezet botok, ernyők, kerékpárok és más effélék számára

- 2 — kot mutatnak (10. ábra), mely a (B) kulcs végén is készítendő (15. ábra) azon czélból, hogy ez utóbbi az összes lemezekre egyidejűleg hathasson, azokat egyszerre forgathassa el és a lemezek kikapcsolása egyszerre történjék. Az (E) lemezek lépcsőzete természetesen minden rögzítőszerkezetnél más lesz, úgy hogy mindegyik szerkezet egy sajátos kombináczióval van ellátva, mely a hozzátartozó kulcson is alkalmazandó (6. és 15. ábra), mivel máskülönben a kulcs nem volna használható. Az (A') födélben a (g) nyílás van kiképezve (7. ábra), mely a (B) kulcs bebocsájtására szolgál. Látható, hogy a kulcs minden esetben egyszerű nyomás által hozza létre a kikapcsolást. A kulcsnak a (g) nyílásba való helyes bevezetésére a (h') peczek szolgál, mely a (g) nyílás (g') kivágásának felel meg. A kulcs a (g) nyílásban könnyedén tartatik az (r) rúgó segélyével, melynek (r') vége a kulcs élén kiképezett megfelelő (h2) bevágásba csappan. Ha a rögzitőszerkezetben egy tárgy sincsen elhelyezve, a kulcs a szerkezetben egy kis fogó által tartatik, mely az (a', a2) pofák alatt van az (a) tengelyre szerelve és melynek (S, S') karjai az (a) tengelyre tekercselt rúgónak két (s2, s2) ága által tartatnak egymás közelében. A fogó (S) karja hátrafelé a könyökalakú (s) karral van meghosszabbítva, melynek vége a kulcsnak egy bevágásával kapcsolódik. Ha most a rögzítő fogóba egy tárgyat helyezünk, az az (8, S') karokat szétnyitja és az (s) kar vége kilengvén kilép a (B) kűlcs bevágásából és a kulcsot szabaddá teszi. A 10—16. ábrákon föltüntetett foganatosítási alaknál az (a', a2) pofák az (a', a2, a3, a4) négykarú forgókereszt által vannak helyettesítve (11. ábra), melynek karjai ugyanazon czélra szolgálnak s ugyanolyan szerkezet által rögzíttetnek, mint az (a', a2) pofák. A (b') körül lengő (b) kar a (b2) rúgó hatása alatt a forgókereszt egyik karját állandóan az (E) lemezre merőleges helyzetben tartja, azon czélból, hogy a lemezek (d'| bevágásai ezen kart rögzíthessék. Ezen helyzetben a forgókeresztnek a rögzített karral átellenes karja a rögzítőszerkeze (A2) bebocsájtó nyílását elzárja s az ebben levő tárgyat fogvatartja. Ha a tárgyat a szerkezetből az (Y) nyíl irányában kivettük (11. ábra), a (B) kulcs egy (s') kar (s) vége által tartatik benn a szerkezetben, mely (s') kar az (a) tengelyre forgathatóan ágyazott könyökemeltyűhöz tartozik, míg ennek másik (S) karja az (s2) rúgó által haránthelyzetben tartatik az (A2) nyíláshoz. Ha ellenben valamely tárgyat az (X) nyílás irányában a szerkezetbe helyezünk, az (S) kar elfordul és az (s') kart a (B) kulcsból kikapcsolja, úgy hogy ez utóbbi a szerkezetből kihúzható. Ha a megfogott tárgy, pl. ernyő (9. és 16. ábra), akkor előnyös a biztosító rögzítőszerkezet alá egy (k) csészét erősíteni, mely fölött egy tölcséralakú (1) gyűrű rendezhető el azon czélból, hogy az esernyő vagy bot szárának végét körülvegye és helyzetében biztosítsa. Az ilyen czélra szolgáló rögzítőszerkezeteket ajánlatos még egy kis (C) táblácskával is fölszerelni (7., 9., 13., 14. ábrák), mely a rögzített tárgy fölemelését és fölfelé való kihúzását megakadályozza. Ezen táblácska az (A') födélre erősíthető vagy azzal egy darabból önthető. A biztosító rögzítőszerkezet minden esetben mentes azon hátrányoktól, melyekkel a közönséges zárak az általuk megkívánt forgó mozgások következtében bírnak. A (B) kulcs kihúzása teljesen elegendő a szerkezet elzárására, visszatolása pedig a szerkezetet újból szabaddá teszi. Ezen szerkezetekből több is rendezhető el egyenes vonalban vagy körívben. A tárgyakat rögzítő pofák a tárgyak természetéhez alkalmazkodnak, pl. kerékpárok esetében oly módon vannak elrendezve, hogy a keréktalpat fogják körül, míg az (a3) görgők nincsenek egymással érintkezésbe hozva, hogy a küllők számára hely maradjon (2. ábra). Ugyanígy áll a dolog a kulcsot a szerkezetben tartó fogóval is, melynek (8, 8') karjai kerékpárok számára való szerkeze-1 teknél szétfeszítve tartatnak, hogy a lég-