29960. lajstromszámú szabadalom • Petróleum izzófénylámpa

4. ábra az 1. ábra egy részletét nagyob­bított léptékben tünteti föl. A mellékelt rajz csak mint foganatosítási példa van föltüntetve; ezen példában kö­zönséges szerkezetű petróleumlámpán van a találmány alkalmazva, hogy látni lehes­sen, mikép lehet azt csekély költséggel ily izzófénylámpára átalakítani. Az (a) petroleumtartály és a torkolatába lazán becsavarolt (b) rész, valamint az ezen részben megerősített (c, d) bélcsövek és az ugyanazon részben ágyazott (e) bélszabá­lyozó berendezés (bélcsavar) a régi ismert petróleumlámpa alkatrészei és változatlanul megtartattak: ép így a kis középponti cső és a rövidebb (g) cső, mely a bélcsövek oldalnyílását részben zárja. A régi lángzó többi része elhagyatott és újakkal pótoltatott. Ezen új részek: a (b) részre fölcsavarolt (h) gyűrű, a (h) gyűrűn nyugvó áttört (i) köpeny, továbbá a (j) üveg­hengert és a (k) izzóhálót tartó fölső (1) rész, melyet emelni és sülyeszteni lehet, mi mellett a vezetésre három, ezen (1) rész alján megerősített (m) peczek vagy cső, melyek a (h) gyűrűn megerősített, esetleg átlyukasztott vagy hasított három (n) csőbe vagy peczekbe vannak dugva. Az új részek közül a legfontosabb a bélre lazán fölfüggesztett (o) sapka (2. ábra), melynek fölső részén nagy központi (p) nyílása van. Ezen nyílás átmérője körül­belül akkora, mint a belső bélcső fölső nyílása, úgy hogy a sapka fölső vízszintes részéből csak egy (r) gyűrű marad meg, mely a sapka kónikus (s) oldalfalába megy át. Ezen (r) gyűrű és az (s) oldalfal fölső része át vannak törve, és pedig legczél­szerűbben úgy, hogy a kis nyílások között lévő összekötő részek lehetőleg vékonyak, illetve keskenyek legyenek. Hogy az (r) gyűrűt kellő magasságban (körülbelül 5 mm.) a (t) bél fölső széle fölött tartsuk, a sapka belső oldalán (q) nyelvek vannak elrendezve, melyek a bélen nyugszanak; a sapka kó­nikus része oly széles, hogy közte és a (t) bél, illetve a külső (d) bélcső között elegendő tér maradjon a bél elgázosító fölületéhez való légbeáramlásnak. A sapka követi a bél j mozgásait és ha a bél nagyon lecsavarol­tatik, a bélcső fölső szélén függve marad. Hogy a sapkát vezetni lehessen, (u} Karok­kal van ellátva, melyek az (m) vagy (n) vezetőpeczkekre támaszkodnak vagy azokat lazán átfogják. Az (1) gyűrűn megerősített fölső rész a föltüntetett példánál a középen megfordított tölcsér gyanánt van kiképezve. A tölcsér fölső nyílásában egy (v) gyűrű van elhelyezve, melynek befelé fordított alsó (w) szélére egy másik (x) gyűrű tá­maszkodik. A (v) és (x) gyűrűk között lévő gyűrűalakú tér a (k) izzóháló alsó szélének vezetésül szolgál. A belső (x) gyűrű alsó (2) széle által képezett (3) nyílás átmérője czélszerűen egyenlő az (o) sapka (p) nyílá­sának átmérőjével, úgy hogy a bél szabad belső oldalán képződött, a (p) nyíláson föl­szálló láng megszakítás nélkül emelked­hetik tovább a (3) nyíláson és juthat az izzóhálóba, mi mellett a (2) szél és az (x) gyűrű a láng alakításában résztvesznek. A lámpa meggyújtásához az (1) fölső részt kissé fölemeljük (a mi pl. az (i) kö­penyben ágyazott két az (1) fölső rész alsó lapjára támaszkodó (4) karral ellátott, (5) tengellyel eszközölhető), úgy hogy az (i) köpeny és az (1) rész között égő gyufát lehet bedugni és a lángot a rendszerint kissé fölcsavarolt bél belső oldalán meg lehet gyújtani. Ezután a fölső részt ismét lesülyesztjük és a lángot a közönséges bél­csavarral szabályozzuk. Ha az (o) sapka és a (2) szél között megvan a kellő távolság és ezzel a lánghoz való külső és belső légvezetés ki van egyensúlyozva, akkor rögtön keletkezik a kék láng. A lámpa ki­oltása a bél egyszerű lecsavarolása által történik. A (w) szélen lévő kis (6) lyukak által kis levegőmennyiség a hengertartó fölött, a bél emelésétől függetlenül juthat a lánghoz. A (8) harang tartójának (7) karjai vagy az (i) köpenyre vagy az (1) fölső részre erősíthetők. A mint már jeleztük, több foganatosítási alak lehetséges. így pl. a (v, x) gyűrűk egyike nélkülözhető. Ezen gyűrűk, valamint

Next

/
Thumbnails
Contents