29938. lajstromszámú szabadalom • Elgázosító lámpa folyékony tüzelő anyagok számára

Megjelent 1904. évi április hó 30<)-án. MAGY. SZABADALMI 11VATAL SZABADALMI LEI RAS 299*38. szám. Il/d. OSZTÁLY Elgázosító lámpa folyékony tüzelőanyagok számára. SPIEL JOHANNES GYÁROS BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 november hó 4-ike. Jelen találmány tárgyát folyékony tüzelőanyagokhoz való izzófénylámpa képezi, melynek segélyével intenzív elgázosítás érhető el, és pedig az által, hogy az elgázosító és a melegítő szerkezet úgy van alakítva, hogy a láng összes hője az elgázosítónak egy kis részére vezettetik, mely ez által világos vörös izzásba jön s biztos elgázosítást idéz elő, másfelől pedig a fúvókának a tüzelőanyag részleges lecsapódása következtében való eltömődése elkerültetik. A tüzelőanyag bevezetése az ismert módon sűrített levegő segélyével történik. A lámpának egyik lényeges jellemvonását azonban az képezi, hogy a sűrített levegő és a tüzelőanyag egyetlen a lángzó fölött alkalmas magasságban elrendezett tartányban foglal helyet, mely úgy van méretezve, hogy például 20 órára elegendő töltés esetén a sűrített levegő számára annyi hely marad, hogy a levegő a tüzelőanyagot majdnem állandó, vagyis csak kevéssé csökkenő nyomással vezethesse a lámpába. A mellékelt rajz a lámpának egy kiviteli alakját tűnteti föl, és pedig az 1. ábra függélyes középmetszetben, a 2. ábra pedig vízszintes keresztmetszetben. A tüzelőanyag az (e) tartányból (l) csövön keresztül jut az (a) elgázosítóba, mely egy lehetőleg vékonyfalú csőből áll, melybe elől egy erős fenék és fúvóka van illesztve. Az (a) cső a fűtőgázoknak kitett helyén egy reátolt (d) fémhüvely által védetik meg az elégéstől. Ezen hüvely egyúttal a hő fölhalmozására is szolgál, úgy hogy az elgázosító hatást a légvonat stb. nem csökkenti. Az elgázosítóban elpárolgott tüzelőanyag a (c) fúvókán lép ki s a külső (b) kémény (i) nyílásain beáramló levegővel keveredve, az (m) csövön keresztül az (n) lángzóba jut. Az (n) lángzó fölött alkalmas magasságban van a reflektorszerűen kiképezett (h) melegítő csésze elrendezve, melynek közepén oly nagy nyílás van, hogy a harisnya fölső része elférjen benne s az égéstermékek is szabadon elvonulhassanak. A (h) csésze a belső (f) kémény alsó zárólapját képezi, mely kéménynek legalább is olyan átmérővel kell bírnia, mint a (h) csésze nyílásának, a mint ez az 1. ábrán pontozott vonalakkal föl van tüntetve. A belső (f) kémény és a (h) csésze között hézag van hagyva, melyen keresztül a légköri levegő a melegítő lánghoz juthat. A belső kémény alsó végének azonban min-