29930. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemencze vízdús bituminozus tüzelőanyagok kokszolására
Megjelent 1904. évi április hó 2;~-én. MAGY SZABADALMI KIR. riIVATAL SZABADALMI LEIRAS 29980. szám. Il/a. OSZTÁLY. Eljárás és kemencze vízdús, bituminozus tüzelő anyagok kokszolására DR H0ER1NG PÁL VEGYÉSZ BERLINBEN ÉS DR MJÖEN I. ALFRÉD VEGYÉSZ CHRISTIÁNIÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 augusztus hó 3-ika. A jelen találmány tárgyát az jellemzi, hogy ama nagy, mostanig értékesítetlenül hagyott gőzmennyiségek, melyek a vízdus, bituminozus tüzelőanyagok (tőzeg, barnaszén stb.) kokszolását megelőzőleg eszközölt szárításnál fejlődnek, hasznosíttatnak, és pedig az által, hogy ezen gőzmennyiségek a kokszolási periódusban a gázzá alakuló anyagra hatást gyakorolnak, úgy hogy, eltekintve az egyébként fölhasználatlanul hagyott gőz fölhasználásának nagy előnyétől, fokozott ammoniáknyerés, valamint fokozott kátrányfejlesztés érhető el. Ezen czélra a szárítás közben zárt térben visszatartott vízgőzök az esetleg bennük foglalt csekély mennyiségű gázokkal együtt vagy közvetlenül, vagy pedig túlhevítős után a magasabb hőfoknál kokszolódé anyaghoz hozzávezettetnek. Itt azonban nem arról van szó, mint például az úgynevezett mondgáz-műveletnél, melynél tudvalevőleg szintén gázokat vezetünk a kemencze hidegebb részeiből annak melegebb zónáiba, hogy a gázok visszatartása ezé Íjából kátrányolajokat fölmelegítsünk, hanem csupán a vízgőznek egy kokszoló kemencze hidegebb zónáiból annak melegebb zónáiba való bejuttatásáról, mi mellett a kátrányolajok a lehetőség szerint változatlanul meghagyandók. A vízgőzöknek az elgázosítandó anyaghoz való hozzávezetése oly módon történhetik, hogy e czélra a kemenczében vagy ezen kívül elrendezett külön csövek, kamrák alkalmaztatnak; lehet azonban a vízgőzöket pusztán szívóhatás által a kokszolási zónába bevezetni. A gőzök tehát ez esetben mindenekelőtt a szárítandó anyagon nyomulnak keresztül és csak azután jutnak a már elgázosított anyagon keresztül a kokszolási zónába. Természetes, hogy e két eljárás kombinálható is, mikor is a vízgőzök egy része az említett csatornákon keresztül vezettetik a kokszolási zónába, míg másik része az anyagon keresztül jut abba. A mint már a bevezetésben említettük, a jelen új eljárás jellemző ismertető jele abban áll, hogy a kokszolandó anyag szárítása által keletkező gőzök nem távoznak el kihasználatlanul, hanem a kokszolási művelet keresztülvitelére használtatnak föl. Természetes, hogy e művelet úgyis foganatosítható, hogy az anyag előzetes szárítása egy külön retortában megy végbe, melyből egy gőzvezeték vezet a kokszoló kemenczéhez. Ez esetben azonban az anya-
