29916. lajstromszámú szabadalom • Eljárás czinknek ólomnak és más fémeknek szulfidjaikból való előállítására

— 2 — málásának befejezte után a homogén rézszulfidmasszát kiönthetjük. Összetett érczekkel, melyek ólmot és czinket változó arányban tartalmaznak, ugyanilyen módon járhatunk el. Az egyik vagy másik szulfid túlnyomóságának megfelelő módon változó hőmérsékeknél ugyanazon jelenségek lépnek föl. Ha azon elővigyázattal élünk, hogy az olvasztó tégely fenekén összegyűlt ólmot a czink elpárologtatására szükséges erősebb hő hatása alól kivonjuk, akkor elkerülhetjük, hogy a forrásba jött ólom gőzei a czinkgőzökkel keveredjenek. Ezen ezélból az eljárás végrehajtására használt készülék természete szerint két különböző módon járhatunk el. 1. Ha kondenzáló süveggel ellátott grafittégelylyel dolgozunk, amint gazdag ezüsttartalmú salakok földolgozásánál szokásos, akkor azon pillanatban, midőn a massza teljesen folyékonnyá vált és az összes ólom az olvasztó tégely fenekén gyűlt össze, a fúvógépből levegőt bocsátunk be az olvasztó tégely feneke fölött néhány czentiméter magasságban Megjegyzendő azonban, hogy a levegő az olvasztásnak a teljes folyékonyságot megelőző tartama alatt a rostély alá vezettetik s csakis a massza folyékonynyá válásának pillanatában bocsáttatik be fúvókákon át a tégelybe, mely fúvókák a rostély fölött, az olvasztó tégely átmérője és alzatának magassága által meghatározott magasságban torkolnak a tégelybe. 2. Ha rézsútos retortákkal dolgozunk, melyek ugyancsak a gazdag ezüsttartalmú salakok földolgozásánál szoktak használtatni, akkor, ha a massza megolvadt, az ólmot egy könnyen eltávolítható dugó segélyével elzárható, igen szük lecsapoló nyíláson kell kifolyatni. Mihelyt e közben az ólomtól eltérő anyagok mutatkoznak, a kifolyást megszakítjuk. Az egész masszát rúdalakba is önthetjíik s megmerevedés után az ólomrudat elválaszthatjuk, a többit pedig egy másik retortába helyezhetjük. Ha ily módon járunk el, akkor előnyös a keveréket először egy süvegnélküli fölbillenthető kemenczében megolvasztani, mivel az egész tömeg megolvadása előtt a czink nem távozik el észrevehető mennyiségben. Ezen módszer akkor alkalmazható előnyösen, ha nem konczentrált nyers érczeket dolgozunk föl, melyeknek kőzetei a fürdő fölszínén alig megiivegesedett s a többi alkatrész olvadási hőfokánál nem olvadó tömeget képeznek, melyet a czink desztillálása előtt a retortákból előnyös eltávolítani. Ezen munkafolyamatnál a kőzetek természetesen nehezen volnának eltávolíthatók, úgy hogy az által okozott munka nagyobb költséggel járna, mint egy második olvasztás. Hogy melyik eljárást alkalmazzuk, az mindig a körülményektől függ, azonban a töltéshez hozzáadott rezet mindegyik esetben rézszulfid (Cu2 S) alakjában kapjuk vissza. Már régóta ismeretes, hogy a kéneskő alakjára hozott rézérczek a Manhes és Dávid által a réz metallurgiájában először alkalmazott Bessemer-eljárás utján fémes rézzé redukálhatok és pedig azáltal, hogy a megolvadt rézszulfidba levegő fúvatik be. A vas eközben a konverter bélésének rovására képződött salakokba megy át. Ezen módszernek a rézszulfidra való alkalmazásánál, mely anyag mindig az előzőkben leírt eljárás maradéka gyanánt adódik ki, a kezdeti keverékhez adott öszszes rezet fémes állapotban kapjuk vissza. Észrevehető veszteség nem léphet föl, mivel a rézszulfid tiszta s ennek következtében a vegyfolyamatot nem kisérheti salakképződés. Egyúttal a konverter bélése is érintetlen marad, mely grafitból, vagy más, a rézszulfid által meg nem támadható anyagból is állhat. A reagens anyagnak ezen regenerálása nem okoz nagyobb tüzelőszerfogyasztást, mint amennyit a fúvógép üzembetartására szükséges erő létesítése megkíván. Az előzőkből következik, hogy az ismertetett eljárás a következő előnyökkel bír: Egyszerű nem kevert érczeknél, pl. ólomszulfidnál vagy czinkszulfidnál minden előzetes pörkölés elesik. A tűzelőszerfogyasz-