29914. lajstromszámú szabadalom • Pénzdarab bedobására működő áramszolgáltató szerkezet
oldallemezeiben van ágyazva. A kimérőtárcsa kerületének egy pontjára a kis (d) fogaskerék van ágyazva, amely a kimérőtárcsa két oldalán elrendezett két (f és g) belső lapjain alkalmazott korona-fogazással kapcsolódik. Az (f) kerék lazán van a (b) tengelyre szerelve és kerületén homlokfogazással van ellátva, amely a számláló regisztrálóművének utolsó (h) kerekével kapcsolódik. Ezen (a) regisztrálómű közönséges szerkezetű és a szokásos módon a számláló (j) armatúra tengelyén lévő (i) vég nélküli csavar által hajtatik. A (g) kerék is a (b) tengelyre van tolva és kerületén kilincsfogazással van ellátva, a melybe egy (k) rugalmas kilincs kapaszkodik, a melyet a regisztrálómű (c) oldallemezei közé ágyazott (m) csap körül lengő (1) kar hord. Egy (n) akasztó szolgál arra, hogy a (g) kerék csakis egyik irányban foroghasson. Az (1) kar alatt az (o) pénzdarab-tartó van elrendezve, amelynek tengelye a számláló tokján kívül alkalmazott (p) fogantyúval van ellátva. A pénzdarab-tartó lazán jár a tengelyén és a fogantyúval (q) peczek közvetítésével forgattatik, amely az (r) kilincskerékre erősítve és a pénzdarab-tartónak szomszédos homloklapjában alkalmazott (föl nem tüntetett) horonyba nyúlik, amely a pénzdarab-tartálynak csekély holt mozgást enged meg tengelyéhez képest, úgy hogy a tartóban levő (s) pénzbefogadó hasíték (6. és 7. ábrák) a tartó kezdeti állásában összeeshetik a helytálló (t) pénzvezetőcsatornával. E czélból a tartó (u)-nál meg van terhelve (6. ábra), úgy hogy egy a számláló tokjához erősített (v) rúgós akasztóhoz támaszkodva a (t) csatornával összeeső helyzetbe kerül. Ez a (v) akasztó eléggé hajlékony ahhoz, hogy a pénzdarab-tartó forgását ne akadályozza. A pénzdarab-tartó közepén alkalmazott (w) borda megakadályozza azt, hogy a tartály forgása közben valamely pénzdarab a (t) csatornából kiessék. Nyilvánvaló, hogy ahelyett, hogy a tartót, mint fönt leírtuk, a (q) peczek közvetítésével működtessük, magát a pénzdarabot lehet fölhasználni arra, hogy az (r) kilincskereket a tartóval összekapcsolja. A helytálló (x) akasztó, amely az (r) kilincskerék fogaiba kapaszkodik, megakadályozza azt, hogy a pénzdarabtartó visszaforoghasson. A pénzdarab, ha a tartóban helyzetét elfoglalta, ebből kiáll úgy, hogy a (p) fogantyú forgásával a pénzdarab az (1) karba ütközik és az (a) kimérő tárcsát a leírandó helyzetbe hozza. Amint a (p) fogantyú forgását folytatja, a pénzdarab az (1) kart elhagyja, amely súlyánál fogva visszatér egy (y) ütköző által megszabott eredeti helyzetébe. A pénzdarab ezután kiesik a tartóból és a készülék tokjának fenekére hull, úgy hogy a forgás befejezése után a pénzdarabtartó hasítéka új pénzdarab befogadására kész. A pénztartó tengelyére a (z) exczenter van erősítve, amely a kiiktatót működtető lengő (2) lemez (1) kivágásába illik. Az (1) mozgatólemez tengelyére van (3) kapcsolókar is ágyazva, amely a két egymásról elszigetelt (4)kontaktust köti össze; ezen kontaktusok a számláló áram hozzávezetéseinek egyikébe vannak iktatva, amint azt az 1. ábrabeli vázlat mutatja. A kapcsolókart az (5) rúgó állandóan a kiiktatott helyzetben igyekszik tartani. A számláló tokjának egyik oldalfalára egy (6) emelő van ágyazva, amelynek (7) karja az (a) kimérőtárcsa síkjába van hajlítva és vége a kimérőtárcsa fölött lefelé nyúló (8) fogat alkot. A (6) emelő (9) karja úgy van elrendezve, hogj egy a kapcsolókarra ágyazott (10) emelő fölső végéhez illeszkedjék. A (10) emelő (11) nyúlvánnyal bír, amelyre a (12) peczek a (2) mozgatható lemez útjába ez utóbbinak alsó, mellső sarkához közel van erősítve. Ez a peczek arra is szolgál, hogy a kapcsolókart a beiktatott helyzetben rögzítse az által, hogy a rugalmas (13) akasztókilincs kapaszkodik beléje. A (14) ellensúly a (10) emelőt rendesen a 2. ábrában föltüntetett helyzetben tartja. A (9) emelőkar hátrafelé hajlított (15) toldalékán lévő nyúlvány megakadályozza a (10) emelőt, hogy oly helyzetbe billenjen, amelyben a (14) hatástalanná válnék.
