29890. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pozdorjamentes lenszálak előállítására

magnésiasulphátból és egy rész szénsavas nátriumból, melyeket körülbelül 5 Twaddleféle fok mellett vízben föloldunk. Ezen oldatot leülepedni hagyjuk, mire a habot eltávolítjuk és csak a tiszta folyadékot használjak. Ezen fehérítő folyadékba a szálakat beáztatjuk és pedig czélszerűen körülbelül 50° C.-nál nem nagyobb hőmérséklet mellett. A szálakat most két vagy több órán át hagyjuk ázni, megfelelően a szálak eredeti színének, mi mellett az anyagot mechanikusan folytonosan keverjük, mindaddig, míg a fehérítő folyadék elfogyott vagy közelítőleg elfogyott. A szálakat ezután tiszta vízzel mossuk és azután légköri hőmérséklet mellett oly oldatban savanyítjuk, mely 2—3 Twaddleféle fokkal bíró eczetvasból (kénsav vagy sósav is használható) áll. A savanyítást egy-két óra alatt kell befejezni és annak lefolyása gondosan megfigyelendő, úgy hogy ha a szálak lágyulni kezdenek azonnal befejeztessék. A savat erre tiszta vízzel kimossuk, vagy pedig a mosást elhagyjuk és a savat következő alkalikus kezelés által közömbösítjük. A szálakat ekkor oly sénsavas nátrium oldatba helyezzük, mely a 3 Twaddleféle fokkal bír. oly finomak és lágyak és oly fehérek, hogy jelenlétük gyakorlatilag nem figyelhető meg és pedig sem a szálban, sem az ebből készített papírban vagy vászonban. A föntebbi eljárásból adódó jó eredmények három folyamatból származnak és. pedig először: a pozdorja szálak szétbontása és szétválasztása; másodszor : ezen szálaknak a lenszálakkal való együttes fehérítése; és harmadszor: a gummianyag föloldása által, mely a pozdorja szálakat a lenszálakhoz ragasztja. Ezen három folyamat a mondottak értelmében tehát igen fontos; a rövid czellulóza fás szálakat képező pozdorjaszálak a fölbontás és szétválasztás által annyira átalakulnak, hogy könnyen papirossá vagy fonallá dolgozhatók föl, anélkül, hogy utóbbiakban csomókat vagy töréseket képeznének; ha ezen fölbontást egy más oldat segélyével végezzük, mely nem bír, fehérítő hatással, akkor a lenszálak oly állapotban maradnak, hogy sötétszinű és durva papirossá, pl. manillapapirossá dolgozhatók föl, vagy fehérítetlen fonallá fonhatok. A fehérítő folyamat tehát egy társ folyamat, mely pozdorjaszálak fölbontásának legjobb módszere, úgy hogy a két hatás egymást elősegíti. Ugyanazon oldatok, melyek a pozdorja ragasztó anyagát földoldják, úgy hogy a pozdorja szálai külön választhatók, a lent a hozzátapadó gyantából is megtisztítják és a kapott terméket lággyá teszik. A pozdorják fölbontására alkalmazott oldatoknál gondoskodni kell arról, hogy az oldatok ne legyenek erősek és hogy az ezen oldatokkal való kezelés ideje oly módon határoztassék meg, hogy a lenszálak ne károsíthassanak meg. A pozdorja az értékes lenszálakkal bensőleg és kiküszöbölhetetlenül összekevertetik. A pozdorja értéktelen ugyan és kezelésének czélja oda irányul, hogy mint pozdorja ne legyen megfigyelhető és csak ártalmatlan, a lenszálakba kevert szigetelt szálak alakjában legyen jelen. A kezelést tehát oly módon kell végezni, hogy a len megóvassék, mi mellett a folyamatnak azon hatással kell bírnia, hogy a pozdorjákat fölbontja. Az anyag mechanikus keverése a végeredményt sietteti és a fölbontott poz-Ezen oldat a szálakban maradó savat közömbösíti és a fehérítést is elősegíti, valamint a visszamaradó lignint, ligno-czellulozát stb. föloldja, melyek a fehérítő folyamat által oldhatóvá tétettek. Ha a szálakat a savfürdőből elvesszük és közömbösítés nélkül állni hagyjuk, akkor a szálak porrá lesznek. Ezen utóbbi alkalikus oldatot czélszerűen forraló meleg mellett és oly nyomás mellett alkalmazzuk, mely nem nagyobb, mint 16 atm. Ezen kezelést egy órán át folytatjuk. A fehérítő folyamatokat a föntenlített czélból megismételhetjük, a midőn gyöngébb oldatokat használunk mint először. Az ezen eljárás segélyével kapott termék finom, fehér lenszálat képez, mely észrevehető pozdorjákkal nem bír, azonban tömegében a különválasztott, lágyított és fehérített pozdorjaszálakat tartalmazza, melyek