29814. lajstromszámú szabadalom • Vízelevátor
sel azután a légritkítás czéljaira szolgáló (7) szelep kinyílik, melyen keresztül a nyomott levegő kiömlik. A (7) szelep különben a tartánynak a szabad levegővel való összeköttetését is létesítheti, mely esetben a tartányból a nyomott levegő természetesen minden mechanikai segítség nélkül, távozik. Az összenyomott levegőnek távozásával a (3) tartányba alulról a (9) szájnyíláson keresztül víz fog beömleni, mely a tartányt az (l)-gyel jelölt vízszinig megtölti; ebben a pillanatban a (7) szelep zárul és kevéssel azután a (6) szelep kinyílik és az előbb leírt művelet ismétlődik. A víztartány egymásután következő megtelése és kiürülése folytán a víz oly magasságig emelkedik, mely az összenyomott levegő nyomásához arányos. A (6) és (7) szelepeknek nyílása és záródása önműködően megy végbe, és pedig a 4—7. ábrákban föltüntetett szabályozó szerkezet közvetítésével. Ez a szerkezet a (11) födőlaphoz foglalt (10) vezetékben föl-le mozgatható (12) rúdból és az ezt működtető (14) emelőkarból áll; a (12) rúd a (6) és (7) szelepek rúdjainak fölvételére szolgál és (16) csappal bír, melyre a (10) vezeték (13) forgáscsapjára szerelt (14) emelőkar ovális hasítékkal tolatik föl. A (12) rúdnak még egy másik (17) csapja is van, melyre (18) ellensúlylyal működő kétkarú emeltyű szereltetik; ennek rövidebb karja a (7) szelep szeleprúdjának alsó végére nehezedik és a (7) szelepet állandóan zárt, illetőleg legmagasabb helyzetében iparkodik tartani. A szelepek rúdjai a (12) rúd (15) keresztfejében szabadon föl-le mozoghatnak. Könnyű ezután megérteni, hogy a (14) emelőkarnak fölfelé vagy lefelé való mozgatásánál a (12) rúd is fölemelkedik, vagy lefelé mozog, mely mozgást a (6) és (7) szelepek is kénytelenek követni, mi mellett a (7) szelep mindig legmagasabb helyzetét iparkodik elfoglalni. A (14) emelőkarnak (19) forgáscsapjához a (21) úszónak (20) szára (1. és 4. ábra) csatlakozik, melynek alsó vége a víztartányra szerelt (22) vezetékben szabadon mozoghat. A szabályozó készüléknek (14) vezéremelője a (19) forgáscsapon túl a függélyes (23) kulisszában vezetődik, mely a tartány födőlapján függ; ezen a kulisszán két, súlyánál fogva működő (24) és (25) kampó (8. és 9. ábra) foglal helyet, melyek közönséges nyugalmi helyzetükben kampós végükkel a (14) emelőkar útjába nyúlnak be, és ezt legmagasabb, illetőleg legmélyebb helyzetében fogva tartják. A (23) kulisszának (26) karjára a (27) könyökemelő csuklósan van foglalva; ehhez szabad végén (28) cső csatlakozik, mely alsó végén a megfelelő súllyal bíró (29) úszót hordja (1. és 2. ábra). A (28) csőnek alsó végébe hatoló (30) rúd a (28) cső vezetésére szolgál, melynek egész hoszszában (31) úszó szabadon föl-le mozoghat, s ez utóbbinak mozgása alul a (29) úszó, fölül a (32) karmantyú által határoltatik. A (24) és (25) kampók mindegyikén (33) és (34) kinyúló csapszögek vannak; ha a (27) könyökemelő legmagasabb helyzetét foglalja el (8. ábra), úgy könyökhajlása a (34) csapszögnél fogva a (25) kampót megemelve tartja, míg a másik (24) kampó közönséges helyzetében marad. Ha ellenben a (27) könyökemelő legmélyebb helyzetébe sülyedt (9. ábra), úgy sarkantyúja a (33) csapszögnél fogva a (24) kampót megemeli, míg ekkor a (25) kampó foglalja el közönséges helyzetét. így tehát a (27) könyökemelő alkalmazásánál fogva a (24 25) kampók közül a (23) kulisszába mindig csak egyik nyúl be, míg a másik abból kiemelve tartatik. Mint továbbá a 3. ábrából látni lehet, a (14) és (27) emelőkarok egymáshoz képest derékszögű síkokban mozoghatnak. A készülék működési módját ezek után | könnyen meg lehet érteni: Tételezzük föl, hogy az elevátor víztartánya teljesen az emelendő vízbe van mártva és hogy a (4) cső nyomólevegővel tápláltatik. Induljunk ki továbbá a készüléknek azon helyzetéből, melyben a (6) és
