29806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az alkálifémek szulfátjainak előállítására, melyeknél agy molekula fémoxydra legalább négy molekula kénsavanhydrid és nem több mint három molekula víz esik
középső része alatti térbe, innen a nyilak irányában a gyűrűalakú (b) csatornába s végül a kürtőbe áramlanak, mely utóbbinak torka a 3. ábrán pontozott (e) vonalakkal van ábrázolva. Az üstöt a (g) födél eltávolítása és a (h) ajtó kinyitása után az (f) nyíláson át töltjük meg. A tömény kénsavat egy cső segélyével vezetjük be, mely csövet azután eltávolítjuk. A konyhasót már most a zárt (h) ajtóra öntjük rá, s azután a (g) födelet ismét visszahelyezzük. Azáltal, hogy a (h) ajtót az ellensúllyal ellátott (k) emeltyűvel csak időközönkint nyitjuk egy kissé, a sót csak lassankint adagoljuk a savhoz. Ha az alkalmazott só klórnátrium, akkor erős sósavgáz fejlődés áll be, mely gáz az (1) csövön át egy kondenzátorba áramlik, úgy hogy melléktermék gyanánt sósavat nyerünk. Az ezen vegyi reakcziónál fejlődő meleg elegendő ahoz, hogy a keverék minden külső hőbevezetés nélkül a kivánt hőfokra emelkedjék. Czélszerű azonban kívülről is egy kevés meleget hozzá vezetni, hogy az anyag megolvasztott állapotban megtartassák. Ha káliumszulfátot (K2SO) vagy más sókat használunk, akkor a melegnek kívülről való hozzávezetése szükséges. A hőfok, melynek a keverék ki van téve, megközelíti azon hőfokot, melynél a kénsavgőzök fejlődése beállana, tehát körülbelül 250° C. Ha az eljárásnak ezen része befejeződött, az (m) ajtón át az üst közepe alá egy kerekeken futó edényt tolunk be, azután az (n) csapot eltávolítjuk és az üst tartalmát, melyben a só megolvasztott állapotban van, kiürítjük. A nyert anyag lehűlés után majdnem átlátszó kristályos testet képez, mely nátriumtetraszulfátból és a nátriumnak más magasabb szulfátjaiból áll. Ha az alkalmazott klornátrium teljesen tiszta és vízmentes, a kénsav töménysége pedig 100% volt, akkor a reakczióhoz és a tetraszulfát képződéséhez szükséges, hogy a klornátrium súlya a kénsav súlyának 29"8°/0 -át tegye ki, mivel a reakczió a következőképen megy végbe: 2 Na C1 + 4H2 SÖ4 = Na2 0 (S03) 4, 3H20 + 2H Cl. A sósav gázalakban távozik el. Az edényben visszamaradó terméknek összetétele olyan, hogy az egyes elemek csoportosítása úgy tekinthető, mintha nátriumoxid (Na2 0), kénsavanhydrid (So2) és víz (H2 0) képződnék és pedig olyképen, hogy négy molekula (S03), egy molekula (Na2 0) és három molekula kristályvíz egyesül. A gyakorlatban ajánlatos azonban, hogy kis mennyiségű kloridot alkalmazzunk, mert a kénsav esetleg fölös vizet tartalmaz, vagy pedig a hevítésnél egy kevés kénsav veszendőbe megy, mésrészt pedig, hogy a tetraszulfátoknál magasabb szulfátok keletkezését meggátoljuk. A megolvasztott termék a lehűlésnél erősen keverendő, hogy szemcsés (granulált) anyagot, mely nagy fölülettel bír, nyerjünk. A terméket már most meleg légáram hatásának tesszük ki és, hogy a szárítást megkönnyítsük, a szemcsés anyagot czélszerűen egy foi'gó dobban helyezzük el, miáltal mindig más és más fölületek jutnak a meleg légáram hatása alá és ennek következtében a kristályvíz gyorsan eltávozik. Ilykópen igen jól szállítható száraz sót sikerül előállítani, mellyel víz hozzáadása által mindazon előnyök elérhetők, melyeket eddig erős kénsavnak a hozzáadása által értek el s a mellett a kénsavnak mindenkor veszélyes szállításánál föllépő hátrányok teljesen el vannak kerülve. Ha nordhausi vagy füstölgő kénsavat használunk a jelen eljárásnál, akkor a nyerendő termékben több és a tetraszulfátoknál magasabb szulfátok lesznek jelen, de ez esetben a hevítésnél a hőfokot gondosan kell szabályozni, hogy a mennyire csak lehet az eltávozó kénsavgőzök által okozott vesztességeket elkerüljük. A kálium magasabb szulfátjának hasonló módon való előállítására legalkalmasabb a tiszta vízmentes káliumszulfátnak (K2 S04) az alkalmazása. Ha ennél csak tetraszulfát keletkezik, akkor a vegyi reakczió egyenlete a következőképen írható föl:
