29804. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet ellenállásoknak és elektromos erőnek fokozatosan történő be- és kikapcsolására

— 2 -állásszakaszok egy sorát egymással és a (B1 B2) kefékkel is párhuzamosan kapcsolja. Multiplikáló kapcsolók elnevezés alatt már eddig is ismeretesek oly elrendezések, melyeknél a (B1 B2) kefékkel egy segédkapcsoló és segédellenállás van párhuzamosan kapcsolva, de ezeknél az elrendezéseknél a segédellenállás szakaszai nincsenek egymással párhuzamosan kapcsolva, hanem lánczolatosan, miért is ezek az elrendezések nagy áramerősségek esetében nem is használhatók, amennyiben a segédkapcsoló kontaktuskeféi végül az egész áramerősséget átvezetik a kontaktusokon, mi a bevezetőleg jelzett hátrányok felléptére ad okot. Az uj elrendezésnél ellenben annak következtében, hogy a segédellenállás egyes szakaszait egymással párhuzamosan kapcsoljuk, a nagy áramerősséget egyes kisebb erősségű részáramokra bontjuk föl, minek megfelelően a segédkapcsoló minden kontaktusát az egész áramerősségnek tetszőlegesen meghatározott része terheli, miért is (és ez rendkívül fontos) a segédkapcsolóban sehol sem szakadhat meg vagy változhat meg az egész nagy áramerősség, mi esetleg szikraképződésre vagy rombolásokra adhatna okot, míg az ellenálláscsoportok lánczolatos kapcsolásánál és a teljes áramerősségnek egyetlen kontaktuskefénél történő megszakításánál ez elkerülhetlen volna. Valamely ellenálláscsoport bekapcsolásának folyamata a 2a—2h ábrán látható. A 2a ábra azt a pillanatot ábrázolja, melyben a két (B1 B2) kefe ugjanazon az (Ll) kontaktusdarabon áll, a (wl, w2 wx) segédellenállások pedig mind párhuzamosan vannak a kefékkel kapcsolva. Mialatt a kefe a (2b) állásba jut, a (B2) kefe az (Ll) kontaktuslemezt elhagyja, mi a (wl, w2 wx) ellenállásoknak elég kicsire való méretezése esetében káros szikraképződés nélkül mehet végbe. A 2c ábrán a (B2) kefe az (L2) kontaktusdarabot éri, minek következtében a (Wl) ellenállás a (wl, w2 wx) segédellenálláshoz párhuzamosan kapcsolódik. Minthogy a (Wl) ellenállás a (wl w2 wx) ellenállásokhoz viszonyítva igen nagy, mindkét ellenállás ellenállásának összege csak alig változik, a (Wl) ellenálláson csak gyönge áram folyik át. A 2d ábrán a segédellenállásokban az ellenállás növekedése megkezdődött, a (Wl) ellenálláson átmenő áramerősség nő és ez a folyamat a 2e ábrán majdnem befejeződött. Mielőtt a (Bl) kefe is elhagyta volna az (Ll) kontaktust, az utolsó (wl) segédellenállásszakasz is kikapcsolódik és a (Bl) kefe az (Ll) kontaktust elhagyhatja, anélkül, hogy ekkor az áramkör megszakadna (1. a 2f ábrát). Most már az áram csupán a (Wl) ellenálláson megy át. A 2g és 2h ábrán látható helyzetek közé eső mozgás alatt az összes (wl w2 wx) ellenállások bekapcsolódnak a mellékáramkörbe, anélkül, hogy ez a főáramkört befolyásolná, minek következtében a segédellenállásoknál a kezdeti állapot újból létesül. Valamely ellenállásszakasz kikapcsolása a 3a—3h ábra szerint történik. A 3a és 3h ábra a föntebb mondottak alapján minden további magyarázat nélkül érthető, a 3c ábrán a (Bl) kefe anélkül, hogy áramot vezetne az (L2) kontaktust éri, a 3d és 3e ábrán a (Bl B2) kefék között bekapcsolt ellenállás annak következtében, hogy a párhuzamosan kapcsolt ellenállások száma fokozatosan növekedik, állandóan kisebbedik, míg a 3f ábrán, hol már az összes segédellenállások be vannak kapcsolva, majdnem az egész áram a segédállásokon folyik át és a (B2) kefe az (L3) kontaktust majdnem minden szikraképződés nélkül hagyhatja el. A 3g és 3h ábrán látható álláson való átmenetnél a kezdeti állás létesül ismét. A mondottakból kitűnik, hogy minő fontos az összes párhuzamosan kapcsolt ellenállások és a főellenállás egyes szakaszai viszonyának helyes megválasztása, mert a segédellenállások összegének legalább is oly kicsinek kell lennie, hogy az ezekkel párhuzamosan kapcsolt főellenálláson átmenő és a (Bl B2) főkefe segélyével zárandó és