29771. lajstromszámú szabadalom • Aknafúró berendezés

szolenoidokat lehűti, azután pedig a berendezés hengere és az akna fala között fölemelkedve, a fölaprózott kőzetet magával viszi. A (J) fúrómara tartály fölött a vízsebesség hirtelenül csökken, ezért a mara a tartályban leülepedik. A tartályból a marat üzemközben az iszapoltató berendezéssel, vagy a fúróberedezésnek a fúrók kiváltása czéljából amúgy is szükséges fölhúzásával távolítjuk el. A 2. ábrán az aknafalazat aláásására szolgáló berendezés egy kiviteli alakja látható, mely az előbb leírttól annyiban tér el, hogy az (A) hengerhez viszonyítva az (M) forgástengely exczentrikus és hogy a berendezés alsó részén ehhez konczentrikus, mélyebben fekvő (0) sarú van előmetsző gyanánt kiképezve. A 3. ábrán egy oly kiviteli alak látható, mely sok vizet vezető rétegek áttörésénél az aknabélés folytonos sülyesztése czéljából ez alatt is kivájja a réteget, ami ép oly módon történik ebben az esetben, mint a mélyfúrásoknál szokásos, hol az alávájó fúrópofa a béléscső elhagyása oldalirányban kitér. A 3. ábrán látható kiviteli alak az 1. ábrán láthatótól annyiban tér el, hogy egyes (Cl) fúrók fix (P) fölfüggesztett pontok körül forgathatók. A fúrók annak következtében lépnek ki az (A) hengerből, illetve lépnek abba vissza, hogy a (Q) rúgók hatása alatt álló (R) kengyel akkor, mikor a bélésen áthalad, befelé szorul, miközben az (S) nyomó a (Cl) fúróra nyomást gyakorol, míg a bélés elhagyása után az (R) kengyel és az (F) fúrófej és rúgók hatása alatt oldalirányban kitér. Az ily módon elért nagy munkabirás és olcsóság a berendezést nem csak víz alatt fekvő aknák fúrására teszi alkalmassá, hanem előnyösen engedi a berendezést száraz vagy vízmentesíthető aknák mélyítésénél a kézi munka helyettesítésére fölhasználni. A föntebb leírt aknafúróberendezésnél a rudazat a fúróberendezéssel mereven van összekötve, úgy hogy azt a berendezés sülyesztésénél és fölhúzásánál a berendezéssel együtt kell mozgatni, mi az egyes részek I között alkalmazott kapcsolatok megoldása miatt hosszú időt vesz igénybe. A 4. ábrán látható kiviteli alaknál azt a hátrányt elkerültük, amennyiben a (H) rudazat az (A) henger tengelyében akként van eltolhatóan ágyazva, hogy a hengert a (T) kötelek segélyével a rudazat fölött lehet eltolni. Ebből a czélból a henger két (A és Al) részre van osztva, melyek közül az alsó (A) répg az (U) görgőágyazáson forgathatóan üh a fölső (Al) részre ágyazva. A fúrómara* tartállyal mereven össze,

~"iott (A) fölső rész a (T) fölvonókötélhez 'satlakozik, mely itt az egyes forgógépekhe vezető (L) kábel fölfüggesztésére is szolg \1. Az (L) kábel a (V) súrlódó gyűrűkön m gy az egyes (C) fúrógéphez, melyek ily m »don a víz behatolása ellen védve vannak. A fúróberendezés áthelyezése czéljából sz kséges forgást a (H) rudazat létesíti, melyn k (N) záródarabja alsó (W) hornyával, a (?) pont körül forgatható (Cl) fúró (X) nyujtv; íyával kapcsolódik. Az (X) nyujtvány alst. része vastagabb, úgy hogy a henger fölhívásánál a (Cl) furó (F) fúrófeje a rudazattal ne.1

érintkezik. Ha az (A) henger leeresztése után a (H) rudazatot elforgatjuk, az (X) nyújtván/ a leeresztés közben megfeszült (Y) rúgó hatása alatt a (W) horonyba csappan és a berendezést a rudazattal kapcsolja, úgy hogy ezt forgatni lehet. Hogy a (Z) fúratokou kilépő öblítővíz a nyíl irányában az egyes fúrók öblitő csatornái felé legyen kénytelen áramolni, az (N) záródarab alsó része a henger üreges tengelyében tömítve van vezetve. Az (N) záródarab kivastagítása biztosítja, hogy a henger a siílyesztésnél és emelésnél a rudazaton szabadon csúszik. Minthogy a (Cl) fúró ferdén áll, munkaközben az akna fenekén központi mag nem marad. Az 5. ábrán egy akna metszete, melyben a fúróberendezést épen emeljük vagy sülyesztjük. Az aknaberendezést, akként is képezhetjük ki. hogy az egyes fúrógépeket a megfelelő erőgépek, elektro-, gáz-, víz-, vagy légmotorok nem közvetlenül, hanem mecha-I nikai áttevés útján hajtják, mely a beren! dezés belsejében, vagy a fölszínen vagy az ak-