29762. lajstromszámú szabadalom • Sokszoros távíró berendezés

felelő hanggal egyenlő magasságú hanggal interferáltatjuk. A gép sebességét ellenőrző hang előidezésére legelőnyösebben egy sziréna használható, melyet a (17) lendítőkerék koszorúján kiképezett (33) furatok és egy (3Í) torkolatával eme furatok előtt kitorkolló (35) cső képez. A (36) elektromos hangvilla által létesített, hangot a (37) cső vezeti a (38) rezonátorba, mely a sziréna által létesített hangokat is fölfogja és mely ily módon az interferenczia által okozott hangerősségváltozásokat tetemesen növeli, úgy hogy ezeket a (38) rezonátorral a (40) cső útján kapcsolt (30) hallgató segélyével könnyen lehet észlelni. A leírt elrendezés általában ismert, azért azt részletesebben ismertetni fölösleges. Az elektromos akkumulátorral kapcsolt kerék áramköreibe a közös (27) ellenálláson kívül egy-egy kisebb, tiszta ohmos ellenállást is kapcsoltunk be, hogy így az áramköröket egymástól függetlenül is szabályozhassuk. A (24) induktor másodtekercselése egyrészt az (55) földlemezzel, másrészt a (43) kondenzátoron át (42) vonalvezetékkel van összekötve. A tetszőleges szerkezetű egyenáramú (44) távirókészűléket, melj- a most leírt sokszoros berendezéssel közös vonalra dolgozik, a váltakozóáramok nem befolyásolják, mit azáltal érünk el, hogy a kétféle berendezés közé megfelelően méretezett (í5) önindukeziós csévét kapcsolunk be, míg az egyenáramok a váltakozó áramú berendezésre gyakorolt hatását a már említett (43) koudenzátor gátolja meg. A vevő állomáson hasonló módon elrendezett (46) kondenzátor és (47) önindukeziós cséve választja szét a váltakozó áramokat az egyenáramtól, ez az utóbbi a (48) elágazási ponttól a (49) egyenáramú készülékbe megy, míg a váltakozó áramok ugyancsak a (48) ponttól az (51) vevőtranszformátor földre kapcsolt (50) tekercselésébe mennek. A vevő (53) monotelefonok a transzformátor (52) tekercselésébe alkal i;as módon vannak bekapcsolva, számuk természetesen az (1) kollektorok számával egyenlő. A leírt sokszoros táviróberendezés működési módja a következő: Az adó állomáson a (12) mótor az öszszes (1) kollektorokat azonos szögsebességgel forgatja, úgy hogy az egyik (26) billentyűt lenyomjuk, a (24) induktor (22) és (23) elsődesévéin fölváltva ellenkező irányú áramok folynak át, ellenben a (41) másodcsévén oly váltakozóáram megy át, melynek gyakorisága a másodperczenként végzett áramfordítások számával egyenlő. A (42) vezetéken annyi különböző váltakozóáram megy át, ahány (26) billentyűt nyomunk le, eme váltakozó áramok mindegyikének egy bizonyos gyakorisága van. Ha már most az (a) adóállomás valamely hivatalnoka az egyik billentyű lenyomásával jeleket ad, — melyeket pld. 500 periódus gyakorisággal bíró váltakozó áram közvetít, — a (41) másodcsévéből a váltakozóáram egyrészt az (55) földlemezhez, másrészt pedig a (43) kondenzátoron át a (42) vonalvezetékbe megy és a (b) vevőállomás felé terjed tova, a (44) egyenáramú készülék felé ellenben nem, mert a (45) önindukczióscséve a váltakozóáram útját elzárja. A (42) vonalvezetéken tova terjedő áram csakis az (51) transzformátor (50) tekercselésébe mehet, tehát az (52) tekercselésben áramot indukál, mely a (b) állomás (53) monotelefonjain megy át. Ezek közül azonban csak az a telefon szólal meg, melynek membránja 500 rezgésre van hangolva, tehát a jelzett áram által közvetített jeleket csakis az 500 rezgésre hangolt monotelefont kezelő hivatalnok veheti föl. A találmány tárgyát képező berendezés tehát lehetővé teszi, hogy egyetlen vonalvezetéken, melyre egy vagy több, megfelelően kapcsolt egyenáramú készűlékpár is dolgozik, annélkül, hogy az egyenáramú készülékek működését megzavarnék, több, egymástól különböző gyakoriságú váltakozó árammal egyidejűleg több közleményt vigyünk át. A váltakozó árammal egyidejűleg átvitt közlemények száma teljesen tetszőleges és csak attól függ, hány billentyűvel