29759. lajstromszámú szabadalom • Hosszirányban törés ellen biztosított vasbeton boltozat

hoz keresztirányban törésre van igénybe véve és nagy anyagszükségletet igényel. Jelen találmány tárgyát hosszirányban törés ellen biztosított vasbeton-boltozatok képezik, melyeket általánosságban dongaboltozatokkal lehet összehasonlítani, de azokkal szemben többszörös hatással bírnak. Eddig a betonboltozatokat úgy készítették, hogy a boltvállak egész hosszúkban falak vagy vastartók által alátámasztattak, amiáltal a boltozat anyaga csak egy irányban és pedig a boltgörbület irányában van nyomásra igénybe véve. Ha azonban, mint jelen találmány tárgyánál, a boltozat lába közelében húzószervek ágyaztatnak a betonba, akkor a dongaboltozat tartókép is szerepelhet, amennyiben a bolttengely értelmében való áthajlítás által a bolttető közelében nyomó feszültségek a láb közelében pedig húzófeszültségek keletkeznek, melyek az előbb említett vasbetétek által fölvétetnek. A boltív tetején a boltív anyaga két egymásra merőleges irányban nyomásra van igénybe véve és az eredményfeszültség nagyságra és irányra mint egy oly derékszögű háromszög átfogója tekintendő, melynek befogóit az előbb említett két nyomásigénybevétel képezi. Ebből kiviláglik, hogy a lábnál levő vasbetétek által a boltanyag nyomási szilárdságának kihasználása tökéletesebb lett, mert az eredmény nyomásfeszültség, mely két czélt segít elő, kisebb, mint az egyes czéloknak szolgáló nyomásfeszültségek összege és épúgy kiviláglik ebből, hogy ezen elv alkalmazása által kevesebb anyag igényeltetik, mintha a két czélt külön akarnók elérni. A mellékelt rajzban 1. ábrán egy segmensboltozattartó keresztmetszetben van föltüntetve. A tetőponton az (A) vastagítás azon okból alkalmaztatott, hogy a tartó hatásából származó nyomásfeszültségek kicsinyek legyenek. Rövid bolthossznál ezen vastagítás elmaradhat. A (C) boltlábakban (B) vasbetétek vannak ágyazva, melyek a tartó hatásából származó húzófeszültségeket veszik föl. A bal ívrészben pontozott vonallal van egy a bolthajlás irányában haladó (E) vasbetét jelezve. Ezen (E) vasbetét a boltozat egyoldalú terhelésénél a boltvállnyomás által létesített hajlításifeszültségeket veszi föl, továbbá azon vízszintes erőkomponensek fölvételére szolgál, melyek párhuzamosan a bolttengelyhez lépnek föl. Ezen betét eszerint ismét két egymásra merőleges irányban van igénybe véve és a szilárdság kihasználására ugyanazon eredményt éri el, mint a bolttető mellett levő boltanyagról említve lett. Csekély szélességű boltozatoknál a betét el is maradhat, minden esetben a statikai számítás fogja az elrendezés szükségét meghatározni. A boltozat vízszintes eltolódása a szomszédos boltozat ellentétes eltolódása és az utolsó, szélső boltozatnál kötővasak stb. által vétetik föl. Az 1. ábrán továbbá pontozott vonalakkal van a (J) ideális tartó keresztmetszet föltüntetve. A boltív anyaga emellett a symmetriatengelyhez képest eltolva képzeltetik és a beágyazott vasbetét keresztmetszete többszörösen vétetett tekintetbe, azaz a boltlábakba ágyazott vasbetét keresztmetszete a vas és beton megengedett igénybevétele szerint vett arány alapján egy ideális betonkeresztmetszetté lett átalakítva. Ebből látszik, hogy az üreges tartó az 1 profilhoz nagyon hasonló anyagelosztással bír. Az 1. ábrán (S) a keresztmetszet súlypontjának helyét közelítően jelzi. Az 1. ábrán példakép egy közbenső födém gyanánt való kiképzést mutat: a boltozat fölött látható a fölöntött anyag, az abba ágyazott (P) párnafák és a (D) padozat. Az ábra bal oldalán még föl van tüntetve, hogy lehet a (H) fatartók és arra erősített (K) stukkatur által sík alsó fölületet előállítani. A 2. és 3. ábra törés ellen biztosított teljes és magasított ívű boltozatokat példaképen tüntet föl; ugyancsak látható a statikai számításhoz szükségelt ideális profil, a fölöntés, padozat és az alsó fölület borítása. Ezen alakok akkor alkalmaztatnak, ha a födémszerkezetek nem a használat színhelyén állíttatnak elő, hanem már kész tartók be-