29733. lajstromszámú szabadalom • Elektromos gyorspósta
szett fölülnézetét és az 5. ábra keresztmetszetét tünteti föl, míg a 6. ára a két egyformán berendezett motor egyikének vízszintes keresztmetszetét ábrázolja. A rajzok 1. ábrájában (1) a esőcsatornát (2) az alsó pálya futósínét és (3) ezeti pálya vezetősínét jelöli. (2a) és (3a) a fölső pálya hasonló sínéit jelölik, míg a hozzátartozó kocsikat (4) és (4a) jelöli. A pályagörbületeknél a kocsikra vízszintes irányban a röpítőerő hat be. A sínek tehát ezen helyeken, hogy a kocsi ferde helyzetet foglalhasson el, a kocsisúly és a röpítőerő eredője szerint vannak elrendezve mint az az 1. ábrában pontozottan jelölve van. Az e mellett kapott ferdeség kis sugárú görbületeknél nagy. például 45° ú lehet, 250 km. perczenkénti sebesség számára. Hogy a sínek a síntartókon minden tetszés- j szerinti hajlásszögnél elrendezhetők legye- I nek, a nélkül, hogy a síntartókat és a csőcsatorna profilját meg kellene változtatni, a síntartók, mint az 1. ábra mutatja oly forgásfölületekre támaszkodnak, melyek | középpontja a kocsi súlypontjában fekszik. Ily módon a kocsi súlypontja görbületek befutásánál nem szenved oldaleltolást. Minthogy a vezetősínek és a futósíntartók támaszfölületei hengeresek, ennekfolytán a sínek minden tetszésszerinti ponton elrendezhetők, miáltal a berendezést lényegesen egyszerűsbítjük. A 2—5. ábrákban (5) (5a) a kocsi két hajtott futókerekét jelöli, míg a két pár vízszintes vezetőgörgőt (6, 6 és 6a, 6a) jelöli-Utóbbiak függélyes (7, 7 és 7a, 7a) tengelyeken vannak ágyazva, melyek (8, 8) csuklócsapok körül lengethetők. Egy görgőpár két tengelyét egymással összekötő (9) rúgó (5. ábra) a vezetőgörgőket a (3) illetve a (3a) vezetősínnel mindig érintkezésben tartja. Két másik (10, 10) rúgó a vezetőgörgőkre esetleg kifejtett nyomásokat a kocsikeretre viszi át. Ezen nyomások azonban csak véletlenül lépnek föl és vagy hirtelen igénybevételek folytán keletkeznek, a mikor a kocsi görbületbe fut be, vagy pedig a ferde pálya egy részében való megállításból vagy a menet meglassításából adódnak. Az (5, 5u) kocsikerekek mindegyikét, mint föntebb már említve van, egy elektromos mótor működteti. Ezen (11) illetve (11a) mótor czélszerűen egy többfázisú gépet képez. A mótor, mint a 6. ábra mutatja, egy középső, a helytálló (13) tengely pereméhez csavart (12) statorból és egy (14) rotorból áll, mely a (13) tengely körül (35) csapágytokokon forog. A rotor köpenye két (15, 15) görgőt képez, melyek a mótor mozgását (16, 16) szíjak (2. és 3. ábra) segélyével a megfelelő (5, 5a) kocsikerekekre viszik át. E czélra a kocsikerekek mindegyike két (17, 17) görgőt tart, melyekre a szijak fölfutnak. A szíj egyenletes feszültségét, daczára a szíj kis hosszúságának és a kocsirúgók hajlása által létesített elállításoknak, (18) rúgókkal biztosítjuk (2. ábra), melyek a motorokra hatnak ; utóbbiak a (20) tengely (2, 3. és 4. ábrák) körül lengethető (19) karokra vannak fölfüggesztve. Ezen a tengelyek teljes függetlenségét biztosító berendezés lehetővé teszi, hogy a kocsinak oly szélességet adjunk, mely a mótor szélességénél csak kevéssel nagyobb. Az áramot (31) kefék segélyével három a csőcsatornában elrendezett (21, 21, 21) vezetéken át vezethetjük a motorokhoz, mi mellett a sínek és a vezetősínek épúgy mint a csőcsatorna minden más folytonos fémrésze vezetők gyanánt alkalmazhatók. Egy negyedik (21) vezeték arra szolgál, hogy a kocsi helyzetét jelző készülékhez áramot vezessünk. Ezen különböző vezetők szigetelt támaszok segélyével vannak a (3) vezetősínt tartó részeken megerősítve, miért is ezen sínekhez és a kocsihoz képest válíóztathatatlan helyzetet foglalnak el. Minthogy a kocsinak nagy sebességgel kell a pályán végigfutnia, a kocsi megállításához szükséges természetes út igen nagy. Hogy ezen útat csökkentsük, oly fék -készűlékeket alkalmazunk, melyek 1. a levegő ellenállását hirtelen fokozzák, 2. féksarúkat szorítanak a vezetősínhez és 3. a motorok segélyével elektromosan fékeznek.
