29725. lajstromszámú szabadalom • Gőzfejlesztő készülék

víz legnagyobb' mennyisége a (2) kazánból és (4) tartályból táplált motornak legnagyobb fogyasztásától függ és e szerint választandó meg a szivattyú is. Az összes felszívott víz a (1) cső azon részébe jut. mely a tűzcsatornában van, itt erősen fölhevíthetik s végre a (4) tartályba áramlik, a hol gőzzé alakul át. A gőznek nyomása megfelel a fölhevített víz hőmérsékletének. A (4) tartályból a gőz a motorhoz jut és ezt táplálja. A (11) cső a (12) gőzdóm tetejéből indul ki. A (18) lemez megakadályozza, hogy a gőz a dómba és ebből motorba a vizet ragadjon magával. A gőzfogyasztás változása a tápszivattyú folytonos működése következtében a vízszin a (4) tartályban legmagasabb pontjára érhet, mikor is a (6) úszó, a (10) cső (8) szelepét megnyitja. A fölösleges víz akkor (10) csővön át lefolyik és a (14) kamrába (1. ábra) ömlik, mely a (15) cső segélyével a táptartálylyal, csatornával vagy más hellyel van összekötve. A (14) kamrában egy a (16) rúd segélyével a tápszivattyúval összekötött (18) tolattyú mozog, mely a (17) furattal bír; e furat olyképen van kiképezve, hogy a tolattyú alternatív mozgása közben fölváltva, majd a (10) csővel, majd pedig a (15) csővel jő összeköttetésbe és megakadályozza, hogy e két cső egymással közvetlenül közlekedjék. A (17) furat ugyanoly vagy valamivel nagyobb köbtartalommal bír, mint a mennyit a szivattyúnak egy lökete alatt szállított víz kitesz. E (18) rész működése folytán a fölös mennyiségű fölhevített víz önműködően lefejtetik. Ha a folyadékra gyakorolt nyomás nem volna elegendő, úgy a fölös mennyiségű víz eltávolítására szivattyút vagy más szerkezetet kellene a (15) csőbe beigtatni. Bizonyos körülmények között a (6) úszó elmaradhat. Ez esetben csak a fölös víz elvezetéséről gondoskodunk s csakis az erre szolgáló szerkezetet tartjuk meg. Ez különösen automobileknél és ott bír előnnyel, a hol a motornak a lehetőségig kicsinynek kell lennie. Világos, hogy ez esetben a (18) rész minden löketénél bizonyos mennyiségű gőz is elvezettetik, de ez oly kis menynyiség, mely teljesen tekinteten kívül hagyható. A 2. ábrának megfelelően a (10) csőben egy (19) szelepet vagy csapot is lehetne alkalmazni, mely a tápszivattyú minden egyes löketénél nyílik és záródik. Ez esetben egy (20) szivattyút is alkalmazunk, mely ha a (19) csap nyitva vau, a (15) csövet elzárja és viszont nyitja, ha a (19) csap zárva van. E szivattyú dugattyúja csapóval vagy szeleppel van ellátva, hogy a víz (10) csőből a (15) csőbe juthasson. A (10) csőnek a (19) csap ós a (20) dugattyú közötti tere a (19) csap nyitott állásánál ugyanoly vagy nagyobb köbtartalmú, mint mely köbtartalom a tápszivattyú egy löketének megfelel. A tápszivattyú, a (19) csap és a (20) szivattyú egymástól függnek. A 3. ábrában a jelen találmánynak egy további módosítása van bemutatva, a melynél a (19) közeg két furatú csap gyanánt vau kiképezve. Ennek működése a 3. ábrából magyarázat nélkül is könnyen megérthető. Az előzőkben ismertetett elrendezések folytán a tápszivattyú mindig teljes teljesítménnyel dolgozik és a víz mindig egyenletesen halad előre a fűtőcsövekben. A fölös mennyiségű víz elvezetését maga a mótor idézi elő és e víznek a motorba való átömlése teljesen megvan akadályozva. Ezen elrendezések mind könnyebben ellenőrizhetők, mert kívül vannak alkalmazva. Az egész berendezést, különösen a tartályt igen kis mértékre lehet szorítani. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 27217. számú szabadalomban védett gőzfejlesztő készüléknél azon berendezés, hogy a nagynyomású tartályba a legmagasabb vízállásnak megfelelő magasságban egy cső torkol be és hogy ebbe a csőbe a tápszivattyú által vezényelt oly közeg vagy közegek (tolattyú, csapszivattyú stb.) vannak beiktatva, melyek a tápszivattyú egy lökete által szállított víz köbtartalmával egyező vagy annál nagyobb köbtartalommal bíró kamrát fölváltva, maid a nagynyomású tartálylyal, majd a tápvíztartállyal (kazánnal)