29700. lajstromszámú szabadalom • Sínkontaktussal bíró vágányútelzáró pályaudvarok elektromos biztosító berendezéseihez

- 4 -valamint a (C3, C4 és C5) támasztó pontok elrendezése és a kombinált záró- és leszakasztó rugónak a 4—6. ábrán látható megerősítési módja következtében azt is ellenőrzi, hat-e valamely a fegyverzet meghúzását meggátló erő, minthogy pld. abban az esetben, melyben a rúgó rugalmasságát elveszti (melyben tehát megtörténhetnék, hogy a (Cl) fegyverzet akkor sem szakad le, mikor a (C) elektromágnes árammentessé válik) a 6. ábrán látható módon a (C4, C5) kontaktusok között az érintkezés okvetlenül megszűnnék, tekintet nélkül arra, megvan-e a (Cl) fegyyerzet húzva vagy sem. A (C2) rugónak a kontaktus ily módon történő megszakadását biztosító alakja azt idézi elő> hogy a rúgó rugalmasságát először a (C7) veszélyes keresztmetszetben veszti el, nevezetesen akkor, mikor ezt a keresztmetszetet elég csekélyre méretezzük. A leírt elrendezés tehát jóval tökéletesebben biztosítja azt. hogy valamely váltó stb. elreteszelését megvizsgáló elektromos berendezés elektromos állapot változása más, az illető vonatmozgást megengedő elektromos berendezést befolyásoljon, mint az eddig ismert erre a ezélra szolgáló elrendezések, melyeknél, mint pld. a 75928. sz. német birodalmi szabadalomból ismertté vált elrendezésnél a hivatkozott szabadalom 1. ábráján a (4) és (5) kontaktusok érintkezésének megszűnése a (c) elektromágnes árammentessé válásánál a (d) átkapcsoló-emelő és (4, 5) áramzáródarabok érintkező fölületei súrlódási viszonyainak megváltozásától, valamint a leszakító rúgó jóságától függ. Az (le) ábrán példaképen két a 4—6. ábrán látható kontaktusoknak megfelelő kontaktus van elrendezve, melyeket (C5), illetve (C6) jelez. Magától érthető, hogy az összes különböző menetirányoknak megfelelő ellenőrző kontaktusokat ugyanabba az áramkörbe lehet bekapcsolni, mely esetben ezek csoportosítát ismert módon, az (F5, F6) menetiránybeállító emelők által vezérelt áramkapcsolók szabják meg. Az egész berendezés működési módját a következő példán fogjuk megmagyarázni: Tegyük föl, hogy a 2. vágányról kell vonatnak indulnia. Ekkor a folyamat a következő: 1. a (KO) forgattyú segélyével (la. ábra) az (a, b) áramzáródarabokat az lb. ábrán pontozva jelzett állásukba állítjuk, tehát a (cl) kontaktusdarabot (lb. ábra) az (RO) áramzáróval (1. ábra), a (c2) kontaktusdarabokat pedig az (R3) áramzáróval és a (Wl) kontaktussal köti essze, a forgattyú tengelyirányos (az la. ábra szerint balról jobbfelé történő) eltolásával pedig egyidejűleg a (H) szögemelő közvetítésével a (G) tolóka is lefelé tolatik. Ekkor a következő áramkör létesül: VI— xl) (1. ábra) (x-G5—E—Rl—Ro—a) (lb. ábra) (cl—11—F12) (lc. ábra) (FI—Ml— i-7—z—V2). Az (FI) elektromágnes jelzi a beállított menetirányt és a megfelelő (F5) menetiránybeállító markolatot szabaddá teszi. Minthogy az (E) elektromágnes is gerjesztve van, a (T) kapcsolóemelőt az (E2, TO) kiugrások a (0) állásban tartják. A (T) kapcsolóemelő eme helyzete azt jelzi, hogy a menetirány jelzésére szolgáló áramkör tényleg létesült. A központi váltóőr az (F9) és (FI3) karokkal ellátott (F5) menetiránybeállító markolatot elfordítja, mikor a (Zl) emelő (a (Z2, tO) kiugrások együttműködése következtében) a (t) kapcsolóemelőt a normális helyzetében fogva tartja, ellenben az (N) közömbös tolókával, illetve az (XI) tolókával kapcsolt (nl, n8) áramzárókat elfordítja (az le. ábrán pontozva). Ekkor a következő áramkör létesül: (VI—nl—n3—C5—C6— M -rl—111—P3—113—V2), ez az áramkör gerjeszti az (M) elektromágnest, megszakítja az (Ml) kontaktust, minek következtében minthogy az (X) közömbös tolóka elmozdulásánál az (u8) kontaktus is megszakadt — az (E) és (Z) elektromágnesek áramentesekké válnak, (El), illetve (Zl) fegyverzetüket eleresztik, tehát úgy a (T), mint a (t) kapcsoló-emelő a (2) helyzetébe jut, melyben azt a (TI, E2), illetve (t, Z2) kiugrások rögzítik. Minthogy a (T) kapcsolóemelő elfordult